Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - Sarusi Mihály: Kukkerlátás
Az hiányzott volna, nem a kukkerlátás! Ha egy kicsit még faggatózott volna a doki, rájöhetett volna, hogy egyedülálló betegségre bukkant, az emberiség egy szem képviselője által elviselt betegség tüneteivel állsz előtte! Rólad fogják elnevezni ezt a betegséget. Rólad, vagy a dokiról, aki megérti, mekkora lehetőséget kínál neki az igen-igen ritka szembajod. A ’Nagy-féle kukkerlátás’! (Ha meg Kiss a mi honvédünk, ’Kiss-látás’.) (Mondom, ahogy tetszik; mert ki tudja, hogy hívják a mi kis szökevényünket.) Öt is leszerelték. Olybá vehette a lefüvező orvosbizottság, effélékre valóban nincs szüksége a Magyar Néphadseregnek (hogy ne is említsük a Varsói Szerződést). Van ott nélkületek is épp elég alkalmatlan alak! Kukkerlátás ide, messzelátó-betegség oda, a távcső nem volt kéznél, úgyhogy. Nem máshová küldték magát? - fogott gyanút egy adott pillanatban a szemorvos honvédtiszt a Honvéd Koródában. Ügy érti, más osztályra. Meglehet. Aztán mi a véleménye, melyik lehet az? Nincs véleményem, de esetleg. Mondja már, mert kivágom, hogy megemlegeti! Az ideg. Elme?" S mintha megvilágosodna valami az orvosdokinak. Két markos, fehér köpenyes ápolóval tért vissza a rendelőbe. Csak nyugalom, honvéd elvtárs, nincs semmi baj! Most már minden elrendeződik, ezek a bácsik már vártak magára. Átszellemült arccal belékarol, átadja a kényszerzubbonyt kézben tartó ápolóknak, akik tovább nyugtatják: Nyugalom, minden rendben lesz, jó helyre megyünk, ott majd meggyógyítják. Ha nem ugrál, minden baj nélkül átmegyünk a mi osztályunkra. Hogy melyikre, minek mondaná. Nem akarják még jobban megijeszteni. Miért nem hozzánk jött? A főorvos úr már várja magát. Katona, mit tett? De most már minden rendben lesz. A kényszerzubbonyt elteszik, nincs rá szükség. Honvédünk békésen tűri, hogy azok kétfelől belékaroljanak, és szépen elvigyék a maguk zárt osztályára. Nem tudom, hogy csinálta, de emiatt úszta meg - árulta el utóbb az unokaöccsének, katonaszökevényünk valamikori osztálytársának az egyik elmeosztályi betegápoló. Tudatosan, vagy csak így alakult? így hozta a sor. Honvéd, honvéd! Ha tudnád, mibe keveredtél?! Gyanította; csak valahogy torkig volt az egésszel. Most egy hónap a rácsok mögött, ezúttal orvosi felügyelet alatt. Őrültek, őrültséget tettetők, betegek és beteget játszók közé került, hogy megfigyeljék a viselkedését, megvizsgálják elmebeli állapotát, s majd a végeredményt fölterjesszék az arra illetékes FÚV-nek - lefüvezzék, avagy mehet vissza a dutyi63
