Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - Pardi Anna: Nincs szemérem a csillagokban
P A R D I ANNA Nincs szemérem a csillagokban Ósdi csodakoporsó a belvárosi ház, rideg tapogatódzás saját keze után. Sötét, nagyon sötét a lépcsőház, pláne annak, akinek összes következményében megvilágosodott a világosi bukás, és sokszor lángon ég benne a szabadságvágy, a minimumra visszaszorított árva áramlás. Magyarország tetszhalott, mindig is ilyen volt, hibái, a torzult erények folytán. Rossz kedvű szerkesztőségi nap után otthonába botorkál haza asszimilálódni a jó mogorva Vajda János, proli uraság; ki azért dalol szomorúan, (többek közt), men nincs, nem jó a hazája, másikat szeretni meg nem tud. Nehezen forog a kulcs a zárban, sötét felfogás reflexeiben kiláthatatlanok az ablakok. Cenzúrázott lelkekként szellők verik az ablakot, a De profundis sóhajok: Kapzsi, éhes, préda leső Banda élve eltemet országot, költőt, Gyulai Pál és köre mindent kihappol Kellett neki Aranyt, Gyulait sértegetni, egy életre megnyomorított az amúgy is árva, Magyarországon az irodalmi dicsőség Gyulai köre szerint jár, hogy kinek járna, Vajda pamlagára huppan, a csibuk pipához, minden sarokban ceruza, Írón lapul, pedig az írás robotját naponta utálja. Pesten üldözik, most még a vaáli erdő is kitagadta szülei szerencsétlen balesete miatt, Kocsijuk felfordult, a helyi babona a vallástalanság bűnének tartva megfestettem a tragikus képet, s a katolikus templom Mária-oltárához 54
