Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Bánki Éva: Szentimentális történet
keségbe. A kovácsoltvas nagykapu előtt beleütköznek anyám nyugdíjas kolléganőjébe: hogy vagy, Piroskám, hogy vagy Rózsikám, csókolóznak össze a hölgyek. Rózsika szívesen beszámolna anyámnak a „legújabb halottakról”, szívesen ismételgetné vele, hogy na, igen, a pénz nem tesz boldoggá, de Joó Sándor személyében - aki a város közismert ezermestere - most érdekesebb beszédtéma ígérkezik. Joó Sándor nem anyám „köreiből” való, nem a Rózsika „köreiből”, és ezeknek a köröknek mások a halottaik és mások az ismerőseik. A barátom, mondja anyám Joó Sándorra mutatva szemrebbenés nélkül. Rózsika szemrebbenés nélkül bólint, tudja, hogy anyám is tudja, hogy mit jelent a „barát” szó nem az idősebbek, hanem a fiatalok „köreiben”. De kicsit bizonytalan lesz, mikor látja, hogy anyám és Joó Sándor magázódnak, és mikor megtudja, hogy anyám magányosan indul el beteglátogatóba. Hol az igazság, töpreng döbbenten Rózsika, de anyám és Joó Sándor - akik tudják, hogy igazi boldogságot csak a szavak okoznak - egymáshoz igazítva lépteiket, komótosan elindulnak a buszmegállóba. Hát itt is vagyunk mondja anyám, akit ez a csínytevés olyan boldoggá tesz, hogy majdnem Joó Sándornak ajándékozza a „Valószínűség-számítás alapjait” is. De hát anyám mégsem ajándékozhat el egy könyvtári könyvet felelőtlenül, ezért csak biztatóan - félszemével már a közeledő buszra sandítva - rámosolyog Joó Sándorra. Azt hittem, még „montecarlózunk” vagy „skandinávlottózunk”, súgja Joó Sándor rekedten, vagy beszélgetünk arról, hogy mi mindent titkolnak el az emberek életükben. Tesz egy szemmel alig látható mozdulatot, hogy visszatartsa anyámat. De hiába füstölögnek a távolban a Szerencsejáték Rt. romjai, hiába igaz, hogy egyszer majd a szelídek, a joók öröklik a földet is, bekanyarodik a sarkon a busz, és Joó Sándor megérti, hogy a látogatásnak vége. Hát viszontlátásra, mondja anyám sietősen, és persze adja át a gyerekeinek, hogy üdvözlöm őket. A hölgyek kuncogását félbeszakította Dioneo, aki új, borostyánszínű italt töltött a kristályserlegekbe. 82
