Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - Tornai József versei
2 2 TORNAI JÓZSEF Ki tarthatna pünkösdvasárnapi menyegzőt (1956)? Nem volt kígyóravasz vezetőnk, fölakasztották szelíd, tűzliliomos vezetőnk, mi sirattuk mellére kókadt Krisztus-fejét, ők meg csak röhögték lefittyedt Krisztus-fejét. Mikor sírhatnának ők és mikor nevethetnénk mi? Lesz-e a fölszárnyalásra ég és anyaföld, ki tarthatna pünkösdvasárnapi menyegzőt? Sej, rozmaring, rozmaring Mennek halálba a barátaim. Mámor! Költők tudják csak, hogy ez a részegség nem utánozható, nem ihatsz annyit, amennyivel a vég kinyitja ijedt kapuidat és ami eléd tárul, a gyönyör vége-eleje- teteje. A mindenség-köpeny betakar fejedtől a talpadig: képzeld el ezt a sűrű szépséget! Csillagok lepkeraja, fogd el az összes lepkét, s megtudod, ki voltál, mielőtt megszülettél, ámuldozó! Ámuldozó, halálraváró lelkem, mit kellene elárulnom még a halál menyasszonyáról, vőlegényéről? Képzeld el, milyen kalácsokat dobálnak a moirák a lakodalmi menetnek, talán pántlikás boroskulacsokat is, hogy igyanak, igyanak, mert az élet ivás, teli torok és idegek tánca. Mennek halálba a barátaim. Ó mámor! Képzeld el, hogy velük együtt elmentél, máshol vagy, máshol élsz, megkoszorúzva a halhatatlansággal,
