Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Révész József: Az "ördöngös mesterség"
kapnak, valamint minden hónap utolsó szombatján gyűlést tartanak, elhatározták, hogy a klub 10 taggal belép a Magyar Kerékpáros Szövetségbe. Jelentős esemény volt, hogy kilenc új tag kérte felvételét, amit a közgyűlés azonnal meg is szavazott. A vezetőség a taglétszám bővítése érdekében javasolta kültagok, illetve hölgyek beszervezését is. A Froderer Jenő hozta új lendület megérződött a városban is. A korabeli újságok szerint soha annyi kerékpáros nem volt még Kőszeg utcáin, mint ekkor. Virágzó túraélet folyt, és az első női kerékpárosok is ekkor csatlakoztak a klubhoz. A nyári vigasságok fedezték a kiadásokat, és ismét voltak olyanok, akik hosszú kerékpártúrákra vállalkoztak. Jánosa Lajos és Kárpáti Sándor két hét alatt végigtekerték a Kőszeg-Salzburg-München-Insbruck-Verona-Ve- lence-Trieszt-Zágráb-Körmend-Szombathely-Kőszeg útvonalat. A következő évben az MKSZ közgyűlése Patonay Sándornak az 1898-as összesített túráit (7168 km) országos negyedik helyezettként ezüstéremmel jutalmazta. Mindezen eredmények ellenére a klub - immár sokadszor - ismét a feloszlás szélére került. A január 26-ára meghirdetett közgyűlés a tagok érdektelensége miatt határozatképtelen volt. A kevés résztvevőt elsősorban a KBC anyagi helyzetéről szóló beszámoló érdekelte, amiből kiderült, hogy a klubnak csupán 193 forintnyi vagyona van. Azt nem lehet tudni, mi állhatott az érdektelenség hátterében, hiszen egy szép múlttal rendelkező és eddig mindig feltámadni képes klubot hagytak cserben tagjai. Tény, hogy ezt követően a klub legfontosabb ténykedése kimerült egy saját kezelésű kocsolyapálya és egy kor- csolya-klub létrehozásában, de emellett felvetődött egy atlétikai klub megalakítása, ahol a tagok a kerékpározás mellett a vívást és a tornát is gyakorolhatták volna. Mindezek a próbálkozások azt jelzik, hogy a kerékpározás mint sport már nem volt divatos. Ugyanebben az időszakban a sokkal fejlettebb és pezsgőbb kerékpáros élettel rendelkező szombathelyi klubok is a fennmaradásért küzdöttek, és ennek érdekében egy nagy egyesületben tömörültek, ahol a mai szakosztályok mintájára működtek tovább. Bizonyára az sem segítette a sportág fejlődését, hogy 1899-ben kormányrendelet született, mely szerint minden kerékpár után évente öt forint adót kell fizetni. A kerékpár egyre inkább a mindennapok részévé vált, a kerékpárversenyek pedig már nem voltak olyan érdekesek. Azok, akik addig a kerékpározásnak hódoltak, új sportágak felé fordultak, ekkor kezdett hódítani többek között a labdarúgás, a tenisz és az úszás. Ráadásul egy olyan kis klubban, mint a kőszegi, a két-három meghatározó ember aktivitásának csökkenése jelentősen érződött az egész klub munkáján. Még egy oka lehet a megszűnésnek, hogy Kőszegen a turisztika nagy népszerűségével a bicikliklub nem tudta felvenni a versenyt. A felsoroltak közül, azt hiszem az volt a legfontosabb, hogy a kerékpár sporteszközből mindennapi használati tárggyá vált. Szombathelyen, 1904-ben a VSE vezetősége határozatilag mondta ki, hogy az egykor oly magas szinten álló kerékpársport érdekében többé semmiféle áldozatot nem hoz, s a kerékpáros versenypályát többé nem gondoztatja. Az indoklás szerint: „A kerékpár ekkor már úgyis rendes közlekedési eszköz lévén, ezen versenyek iránt a közönség érdeklődése is teljesen megszűnt. ” 92
