Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Söptei Imre: Határmenti hetilap (Kőszeg és Vidéke, 1881-1939)
nyomni, először Kőszegi Hétfői Hírlap, majd 1913-tól 1915-ig Kőszegi Híradó címen, amelyek a városi ellenzék véleményét adták közre. Az I. világháború végig Rónai szerkesztősége mellett zajlott a lap élete, aminek talán az új, 1914-ben elfogadott törvény szigorításai is előidézői voltak, amely helyzetben jobban meggondolta bárki, hogy felelős szerkesztői munkát vállaljon. Ráadásul a háború előrehaladtával a munka is egyszerűsödött, mert a belföldről, külföldről és főleg a háború állásáról megjelentethető híreket kormányzati szinten határozták meg. A nehéz viszonyok között fellélegzésre adhatott lehetőséget a konkurencia csökkenése, majd teljes megszűnése. 1915 végén a Kőszegi Híradó beolvadt a Kőszeg és Vidékébe, 1918-ban megszűnt a Giinser Anzeiger, sőt ugyanebben az évben Feigl Adolf, nyomdaüzemét is átadta bátyjának. 1919-ben a Tanácsköztársaság a Kőszeg és Vidékét is államosította, eleinte a Munkástanács lapjaként egy Szovják Hugó vezette közösség szerkesztette, aztán teljesen a direktórium befolyása alá került. A 133 nap után a lap természetesen visszakerült Rónai Frigyes tulajdonába, alti újra régi barátját, Kőszegi Józsefet kérte fel a szerkesztésre. O ezt a munkát 1921-ig végezte, amikor Rónai Frigyessel együtt befejezték a működést. Jöjjenek a fiatalok! A nyomdát és a kiadói jogokat ifj. Rónai Frigyes és társa, a szombathelyi Pandúr Béla vette át, míg a szerkesztést — igaz csak alig 3/4 évre - a fiatal jogász, Fuchs Endre vállalta. Ezek után újra a tulajdonos lépett elő szerkesztővé, egészen a megszűnésig, az 1931—1934-ig terjedő időszak kivételével, amikor Szabadváry Ferenc vállalta a posztot. PÉLDÁNYSZÁM - POLITIKA - TÁMOGATÁS Egy újság hatását nehéz mérhetővé tenni. Mégis érdemes kiindulni a példányszámból, ami megmutatja, hogy nagyjából hány személyhez juthatott el. Ha esetleg az előfizetők számát, netán személyét is ismerjük, hitelesebb képet kapunk a hatókörről. Ugyanakkor finanszírozni is kellett a nagyobb példányszámot, ami jelentős többletköltséget jelentett, pláne olyan lapnál, amely magát is alig tudta fenntartani. A tulajdonosnak újabb pénzforrás után is kellett nézni, főleg, ha a lap missziót vállalt. Ha a városi lehetőségek kimerültek, akkor más, akár felsőbb politikai erőknél is. A Kőszeg és Vidéke esetében az első, példányszámot mutató adatunk nagyon késői, 1906-ból származik. Ekkor sem azt tudjuk, hogy mennyit nyomtak belőle, csak a 110 előfizetőt jelezték. Korábbi ennél az első kormánytámogatásról szóló hír. 1896-ban Wittinger Antal kiadó és szerkesztő Szájbely Gyula országgyűlési képviselőn keresztül — br. Bánffy Dezső miniszterelnökhöz fordult a lap támogatása érdekében. A miniszterelnök Reiszig Ede főispánt utasította, vizsgálja meg, tett-e a lap olyan szolgálatokat, amelyek indokolhatnák a kérelemét. Reiszig a szabadelvű párt helyi bizalmi emberétől, Szovják Hugótól kapott, a magyar szellem erősítésére és a magyar kultúra támogatására vonatkozó kedvező véleményt közvetítette a kormányfő felé. Már ekkor felfedezték, hogy a fenyegetően éledő, ellenzéki néppárti mozgalommal szemben esetlegesen pártcélra is felhasználható lesz a támogatásra érdemesített újság. „... egy kis subventió igenis ráfér, s ez esetben a későbbiekben, ba szükség lenne rá, általa pártszempontból is lehetne hangulatot csináltatni s a 81
