Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Bokányi Péter: Könyvek a hátsó sorból: egy (K)kőszegi (-) regény

Tamás és Kanizsai Orsolya történetét meséli, a XVII. században játszódik A fellegvári Vénusz, Wesselényi nádornak és Széchy Máriának a Gyöngyösi által is megénekelt története (Széchy Mária a kó'szegi Szent Jakab-templomban nyugszik).

Olvashatunk Kó'szegi-regényt a XVIII. századból Faludi Ferenccel és Rájnis Józseffel {A jezsuiták végnapjai), az 1921-es király- puccs történetének Vas megyei vonatkozásairól (Agyúdörgés Budaörsnél), de akár A pesti lány című ifjúsági regényt is említhetnénk, amelyben az 1950-es évek kőszegi valósága elevenedik meg - afféle kőszegi történelmi arcképcsarnok megfestését célozzák Kőszegi Imre történelmi regényei.

Ebbe a sorba illeszkedik A diákszázad becsülete című, 1956-ban megjelent regény. Felismerhető történelmi korban játszódik - 1918-19 a regény cselekményének ideje - a helyszín pedig újra csak Kőszeg. Azonban a helyszín s a helyszínnek az akár eseményekkel, alakokkal való dokumentáltsága a regényben érdekes képet mutat. Kőszegi megváltoztatja a regénycselekmény színhelyeiül szolgáló települések nevét (Kőszeg=Vasszeg, Szombathely=Szerdahely), ugyanakkor felismerhetővé teszi a városokat „topográfiájuk” révén (a regénybéli Kőszeg/Vasszegen minden a helyén van a bencés gimnáziumtól kezdve az Elite kávéházon keresztül a Strucc Szállóig, a katonai alreálig vagy akár a királyvölgyi óriás gesztenyefáig), sőt, a regényben - megváltoztatott néven - megjelennek a kor jellegzetes kőszegi polgárai is. Oshegyi rendőrkapitány, akinek alakja mögött Kőszegi Imrének az édesapja, a Kőszegen máig legendás Kőszegi József rejtőzik, Bordás Szevér gimnáziumigazgató, aki azonosítható Bárdos Remiggel, a ma is álló gimnáziumépületet építtető tudós paptanárral, a „bot- és játékgyáros plébános”, aki Kincs István plébános, író lehet - s folytathatnánk a sort a regény többi szereplőjével, akik, ha nem is teljes biztonsággal, de néhány személyiségjegyük vagy regénybéli életútjuk bizonyos részletei révén emlékeztethetnek bennünket a XX. század elejének kőszegi polgáraira (pl. a polgármester, a városi tisztviselők mind megjelenítenek olyan életsorsokat, amelyek máig ismerősek a városban).3

Kőszeg regénye is lehetne tehát A diákszázad becsülete - hogy mégsem olvashatjuk úgy, mint Kőszegi Imre más ilyetén tárgyú munkáit, annak oka éppen a fentebb jelzett „titkosításban” rejlik. A szerző ezzel a játékkal terem67