Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Székely László versei
■ ■ S ZÉKELY LÁSZLÓ 2 A lelkem szikla. Nem omlós-puha. Sást, szittyót véd, de nem terem soha. Hóvihar verte: el nem mállhatott, S bírja sorsát, a zord magaslatot. S tudjátok-e: a szírinek álma van! Szélvész vagy szellő ha felé suhan, Magot kér tőle: életmagvakat, S hogy megörül, ha egy is rajtakad. ír kell, jófű kell, a világ beteg! Szívjátok vérem, jóság-gyökerek S ti emberek, nem fáj, csak szabjatok: Csak addig élek, amíg adhatok. Mert tűzből jöttem, s fáj, hogy fagy vagyok. Azért szívom sziromba a napot És most kitárom mindet reszketeg: Ha befogadtok, mind a tietek. (1929) A szíved legyen hóvirág. Az álnok avart törje át. Fehéren nője túl a sárt. Igyék s szomjazzon napsugárt. Mélységes, titkos rejtekén Gyűljön kévékbe mind a fény, S míg minket hó és tél nyomaszt, Csendítsen nékünk új tavaszt. (1929) 38 Cél
