Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Bariska István: A kőszegi bor profán és szakrális voltáról
miként a metszés és szüret ideje. Persze itt is van olyan tapasztalati hivatkozás, amelyet a szerző a kőszegiektől vett át, de kudarc lett a vége. Hittek a Hold okozta hatásokban, mégis csődöt mondtak vele: „Akkor legalább arra törekednek a kőszegiek, hogy a szüretelés ne nagyo?i megnövekedett holdnál történjék.- írta Matolai János. Mert féltek, hogy holdtöltekor a bor „megnyúlósodik”. így tettek a városi jegyzőkönyvek szerint 1742-ben, 1744-ben és 1756-ban is. Ez utóbbi esetben vesztükre, mert a holdtölte miatt elhalasztott szüret késlekedése miatt úgyszólván minden tönkrement. A szerző, Matolai azonban nem válogatott a sikeres és kudarc kísérte tapasztalatok között. így maradt hiteles, hiszen azt is megírta, ami a természetben nem vált be. Ami mégis ősi, a kereszténység előtti, kultikus gesztust idézett meg. A kőszegi bor hazai nyilvánossága. Van a kőszegi szőlő-és borgazdálkodásnak egy kiemelkedő kultúrtörténeti ritkasága. Ez a nevezetes Szőlő Jövésnek Könyve. Azt hisszük, ezt a könyvet messze értéke fölé teszi a helyi hagyomány. Persze látványos, a maga nemében messze földön egyedülálló ugyan, de viszonylag információszegény. Van benne azonban három fordulónap: Szent György (ápr. 24.), Szent Lőrinc (aug. 24.) és Szent Orsolya (okt. 21.) napja. Nos, az 1740-ben felállított, reprezentatív könyv ezt sem viszi végig következetesen. Matolai 1730 tájt megjelent munkája A kőszegi borról azonban ezeket a fordulókat is beemelte az elemzésbe. És ezzel példát mutatott a kőszegi szőlőskönyvnek is. Az ugyanis kizárt dolog, hogy a pozsonyiak egyetlen példányt sem küldtek a városnak. Már csak azért is, mert ez a kor szokása szerint kötelező volt. Azt persze nem hisszük, hogy a gazdák és szőlőtulajdonosok (nem a kapások) kézikönyve lett volna. Azt azonban igen, hogy vele a kőszegi bor bevonult a hazai szőlő- és bornyilvánosságba. Érdekes, hogy a szerző hiába figyelmeztetett: „..senki biztos reményt nem táplálhat, ha a szőlő vagy csak tavasszal, vagy csak ősszel fejlődik jól... ” — írta pár esztendővel a Szőlő Jövésnek Könyve megnyitása előtt. Amely szerint pedig a Szent György napján behozott szőlőhajtások alapján „a Lakósok.. .az Borbéli terméshez reménséghek voltak... ”. A helyi vonatkozások dicsérete. Újra meg kell ismételnünk, hogy Matolai személyesen gyűjtötte adatait Kőszegen. A munka legértékesebb rétege éppen ez a helyhez kötöttség. A Hungáriáé antiquae et novae prodromus (Fölkészülés a régi és új Magyarországhoz) címet viselő könyv átfogóan értékelte a soproni szőlő- és borgazdálkodást. Bizony számos helyen éppen Sopronra hivatkozva rövidítette le a szerző a kőszegi kéziratot. A helyi vonatkozásokban azonban kárpótol minket. És ezek a kőszegi vonatkozások számosak, így a jó évjáratokra, a legjobb termést adó kőszegi dűlőkre vagy éppen a legnevezetesebb helyi szőlőfajtákra vonatkozóan. Am nem végezhettek a kőszegi kapások olyan munkát a szőlőskertekben, amire Matolai nem tért volna ki, nem elemezte volna mint a szőlősmunka helyi sajátosságát. Lett légyen szó az ültetésről vagy szaporításról, metszésről, vagy kapálásról. Olvassunk akár karózásról vagy levelezésről, kötözésről, vagy a szüretről és a kőszegi pincészetről. 14
