Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (3. rész)
jól járatja a lepényiesőjét... Nem kelt ügynök-benyomást, ez is nagy szó. De bizalmatlanságot: igen! Nem bennem: másban; azokban, akik kevéssé ismerik. Mit mondjak? Bonyolultabb ügyekben nem mer találékonynak mutatkozni - pontosan érted, mire célzok, magad is ismered e típust: döntéseitől megretten, ezért kisszerűségre kárhoztatja magát. Legnagyobb baja mégis felkészületlensége. Ez egyaránt fakad makacs tanulatlanságból (nem hajlandó, nem képes tanulni, mert szíve mélyén megveti a tudást), és abból, amit az imént említettem: hiányzik a meggyőződés, az átgondolt hit. Azt hiszem, Krammernek nincs elhivatottságtudata. Nem bízik az erőben, ami Tőle származik. Pedig saját erőnk véges; és ha erőlködünk, azt a keveset is lekötjük... Erőlködni ezért több mint hiba: bűn. Bele kell simulni az O akaratába, egyengetni kell az O útját. Logikailag belátható ez. Át kell lépnünk a határt, amely Közte és köztünk feszül. A Kiválasztottak tudják ezt. Az Üdvösség Tornya fentről építkezik, bár manapság jobb hallgatni erről. Magad is tudod, hogy éppen az olyanok, mint Krammer, legszívesebben a maguk feje után mennek. Mindig van érv a szájában. Mindent erőből intéz el\ ő csinálja a legnagyobb telefonszámlát az ügyosztálynak. Nagyon jellemző rá, ahogyan telefonál: rá van tapadva a kagyló... Legszívesebben keresztülszívódna a készüléken. Ki lett hirdetve: „az Ur leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot”4. Ne csodálkozz, hogy ez most hárompecsétes titok. Ha máshonnan nem, ebből látszik a Tan ereje. A történelemből tudom: nem érdemes szóról szóra beszélni az emberekkel. A nyelvzavar után vagyunk. Vedd szemügyre példának okáért Krammert: nem érti a tanítást, ezért félszegen és sunnyogva megveti... De mégis részt vesz a Mozgalomban. Biztos, ami biztos? A gyávák vigasztalása? Ontelt hiúságában kifacsarja a tan testét. Éppen így jártunk Marxszal, a gazdasági csoportból. Az ilyeneknek hirdette meg a feje tetejéről a talpára állított társadalom elvét, mint Krammer. Marx tudta, hogy csontig le kell csupaszítani a tudást ahhoz, hogy csócsálni tudják. Nem azért mondom, hogy baj. De Kari Marx fedőnevű ügynökünk meghökkentő sikere után talán a legfelsőbb kiválasztottak is eltűnődhettek volna azon, hogy miért bizonyult ennyire sikeresnek ez az egyszerű ideológia. Hiszen még ma is életképes! Magad is tudod, hogy máig ugyanazokon az elveken nyugszik a baloldallal való együttműködésünk. Ahogy az aforizmák általad is becsült mestere mondja: „Hadd tolják a szekeret, míg a mi kezünkben a gyeplő.” De: csitt! Túl sokat beszélek. Vannak négy-, öt-, hat-, sőt, hétpecsétes titkok is. Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Mégis meg kell írnom neked mindezt, hogy világosan értsd, hogy miért vettem ki Krammer hatóköréből Pesti Kornél megfigyeltet, és miért a Csendes fedőnevű Czár megfigyelése alá helyeztem. Régóta nem volt ennyire fontos ügyünk. Szinte bizonyos vagyok benne, hogy ő a Kiválasztott. A feltevés, mint magad is tudod, nem tőlem származik, és még nem lett nyilvánvalóvá. De nem elég sokatmondó reinkarnációs tapasztalata? Minek kockáztassunk? Csendes a legoperatívabb emberünk; ebben a kritikus időszakban többet várok tőle, mint bárki mástól. Többször bizonyított már. Azzal is, ahogy Csutorás közeli 153
