Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Pelle János: Asszimiláció: illúzió vagy realitás?
sal vádolja, márpedig „mind a kettő az erkölcs tudomásul nem vételét, a moral insanity sorsként való uralmát jelenti”, írja Lukács, aki nem sokkal később A bolsevizmiis, mint erkölcsi probléma című, a Szabadgondolat című folyóirat decemberi számában megjelent cikkében már meghirdeti, hogy az emberiség bol- dogítása oly nemes cél, melynek érdekében fel lehet függeszteni az erkölcsi elvek érvényességét. A művészi minőség iránt kevéssé, az ideológiák iránt annál inkább fogékony Lukács a következőket írja a regényről: „Ez a regény is, mint ahogy az ilyen genre-tehet- ségnél nem is lehet másképp, tulajdonképpen egy ötlet, egy tárca. Tárcák voltak lényegükben Molnár drámái is: de ott a trükk és a ráaggatott szellemesség tágították ki a tárca terjedelmét három felvonásra. A regény tárcamagja egy limonádéfolyóban van felhígítva, és ennek monoton és piszkos árja tölti meg a ’nagy’ regényhez szükséges 600 oldalt. Mert a regényben még a trükköknek sincs nyomuk. Molnár itt igazán ’klasszikus’-nak készült: csak a limonádéba olvasztott cinizmust adja, semmi mást.”“ Ezzel szemben állíthatjuk, hogy az Andor figyelemre méltó, jelentős mű, ahogy ezt Gellért Oszkár a Nyugat 1918. évi 19-es, október elejei számában egyértelműen megállapította. Főhősét a következőképpen jellemzi: „Ez huszonnégy éves, jómódú, könnyelműen éjszakázó, ügyvédi vizsga előtt álló, zsidó apától és keresztény anyától lett csinos külsejű fiatalember, aki olyan gyenge akaratú, hogy egy szerelmesével szakító öt sornyi búcsúlevelet is csak újságíró barátja szuggeráló diktálására tudja megírni. A háború előtti Budapest egy tipikus, ingerült érzékenységű, s túlfeszült idegességű ifja.” „Rossz nevelés, túl engedékeny szülők, semmi munka.” Gellért Oszkár terjedelmes recenziójában elismeréssel adózik Molnár regényírói tehetségének. „Lélckrajzoló képessége megérett, sohasem volt ilyen tökéletes. Amit A Pál líteai fiukban a gyermek- lélek boncolásával végzett, az Andorban betetőzte a felnőttek lelki rajzával. Ahogyan főhőse lelkének szétbomlását, mállási processzusát föltárja, abban nem tudok nála nagyobb művészt...” Végül megállapítja a szerzőről, hogy „akinek mindennél fontosabb az írás, az merhetett vállalni egy ilyen akciótlan történetet, a szavak és ötletek ritmusának zuhatagját ontva hatszáz oldalon keresztül, s minden egyébről lemondva szuverénül mindvégig csak önmagára gondolva, s mégis arra késztetve az olvasót, hogy stílművészetének lankadatlan csodálattal adózzék. Molnár Ferenc legművészibb alkotása a Liliom, az Andor az író legbátrabb művészi cselekedete.” Gellért Oszkár, aki később mentegette magát e kritikája miatt, egyszerűen figyelmen kívül hagyta a regényben magas művészi színvonalon támadt tár103
