Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Pelle János: Asszimiláció: illúzió vagy realitás?

A kérdést, hogy Molnár Ferenc szemlélete erkölcste- len-e vagy sem, és realista vagy tendenciózus képet nyújt-e a századelejei Budapest viszonyairól, ma már komolyan fel sem lehet vetni. Érdemesebb viszont azon eltűnődni, hogy Jolán és János kibontakozó viszonya mennyiben tekinthető szokványos liezonnak. Minden jel arra mutat: a történet jóval többről szól annál, hogy két társaságbeli fiatalember, egy férjes fiatalasszony és egy független művész ember enged a kísértésnek. A zsidó Jolán Éva, a keresztény János pedig Adám, születendő gyermekük pedig egy új faj, egy új embertípus megtestesítője lesz: az ideális magyar polgár, akinek a lába előtt hever a világ. Egyértelműen erre utal az a tény, hogy szerelmüknél az Ördög bábáskodik: a mitikus alak felbukkanása egyértelműen jelzi, milyen nagy a tét. (Jellemző tény, hogy Jolánnak hatévi házasság után sincs gyermeke, János küldetése az, hogy teherbe ejtse.)

Figyelemre méltó, hogy a darab kortárs elemzője, Bécsy Tamás nem vesz tudomást az „asszimiláció dimenziójáról”: „Az ördög modern vonása, hogy a főalak cselének eredményeként Jolán kiléphet a kényszerű házasságból, s végre azzal borulhat össze, akit szeret. A házasságtörés vagy az elválás nem olyan dehonesztáló a középosztálybeli asszonyra, ha erre az ördög készteti, vagyis az, akinek az ember tehetetlenül ki van szolgáltatva. Az Ördög nélkül ők az elkövetkező időkben is csak önmagukban hordoznák a szerelmet, megvalósítás nélkül. Az Ördög így a kényszerű házasság helyett a valódi szerelem érdekében munkálkodik. Az ő alakja hasonlít leginkább az intrikus hagyományos alakjára, de nem gonosz, és célja az előbb említettek miatt pozitív.” -’

Érdemes feltenni a kérdést: a két szerelmest valóban csak az választja el, hogy egyikük házas, és így viszonyuk a korabeli erkölcsi felfogásba ütközik? Úgy tűnik, van bennük más, eltérő identitásukból, kultúrájukból fakadó gátlás is, melyet le kell győzniük. Ehhez van szükség a „kerítő, cinikus harmadikra” aki „nevén nevezi a dolgokat”, és leszámol János és Jolán önáltatásával. Biztosak lehetünk benne: az Ördög nem törné magát egy szokványos pesti viszony sikere miatt, függetlenül attól, hogy válással végződik-e és új házasságba torkollik-e, vagy sem.

Érdemes közelebbről szemügyre venni a dramaturgiailag mesterien kiaknázott „szakító levelet”, amit az alkalmanként János vetélytársaként is fellépő Ördög, ez a „neuraszténiás bölcs” diktál Jolánnak. „Örökre elvette a lelkem nyugalmát. Amióta elárulta magát, önre gondolok, érzek valahol egy férfit, akit kínoz a szomjúság utánam. Tudom, hogy nem tud aludni. Az én fehér karommal álmodik ébren. Érzem távolból a nyugtalanságát és ez halálra izgat. Kikezdi a lelkemet. Most már az én szent csöndességemnek is vége. Férfival álmodó asszony lettem, és ebből nem lehet kigyógyulni.” Nem érdemes eltúlozni Sigmund Freud hatását a szkeptikus Molnárra, de tény, hogy a szá98