Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Pelle János: Asszimiláció: illúzió vagy realitás?
rendőrnyomozó ostromolja a feleségét, és a következő' szavakkal udvarol neki: „Egy percig se tudnék szeretni valami egészséges asszonyt. Ah a beteges, szeszélyes, hisztériás, perverz, hipermodern és überneureszténiás nők! Ezeket imádom!” Bár Sárkányné a darabban végül nem csalja meg az urát, éppenséggel nem lehet kizárni, hogy a lipótvárosi asszonyok meghódításában ennyi tapasztalatot szerzett Csató terveit legközelebb siker koronázza... Az ördög, Molnár Ferenc talán legnagyobb sikert aratott, 1907-ben született darabja a „krimi-motívumot” kiiktatva immár kizárólag arra koncentrál: bűn-e, ha egy pesti asszony, akinek a neve ezúttal Jolán, hallgat a vágyaira, és megcsalja a férjét, Lászlót, Jánossal, a szerelmes festőművésszel. A probléma, melyet a darab felvet, az „asszimilációs dilemma” pszichológiailag rendkívül árnyalt elemzése, amit a szerző egyetemes sorskérdésként jelenít meg. Ennek az izzóan aktuális kérdésnek tárgyalása szervesen következett Molnár Ferenc addigi pályafutásából és a korabeli magyar polgárság helyzetéből. Az ördög alapötlete, ahogy ezt több visszaemlékezés is említi, egy Faust- előadás nyomán született meg. Molnár a teremtés történetét, a Genezis könyvében olvasható „sztorit” helyezte a huszadik századi, budapesti környezetbe. Minthogy a klasszikus magyar dráma, Madách Imre műve, Az ember tragédiája szintén magán viseli Goethe Fontjának hatását, állítható, hogy Molnár az Ördög alakját legalább annyira mintázta Mefisztóról, mint Luciferről. Érdemes továbbá megemlíteni azt a körülményt is, hogy ezt a világsikert aratott, a bemutatója után rövidesen Torinóban, Berlinben, Londonban és New York-ban is sikerrel játszott darabot Molnár Ferenc a számára kultikus helynek számító Margitszigeten írta, a kisszállóban. A babonás író ezután annyira ragaszkodott a kerti asztalhoz, melyen Az ördög született, hogy más darabjai írásakor is visszatért ide, ameddig tehette. Az ördög látszatra egyszerű „szerelmi háromszög” - történet, melynek szereplői egyrészt Jolán, a gyönyörű szép férjes fiatalasszony, és férje, László, a dúsgazdag tőzsdei spekuláns, aki azonban - legalábbis a felesége számára - „vak, süket, sánta”. Másrészt adva van János, a vonzó, tehetséges, jómódú festőművész, aki fiatal kora óra szereti Jolánt. A két szerelmes ember egymásra találását, a házasságtörést az inkább maliciózus, mint sátáni természetű Ördög kommentálja, készíti elő, és végül nyugtázza, mint tervének megvalósulását. Alakja egyetemes dimenzióba emeli a szerelmi történetet, különös tekintettel arra, hogy a darab világából még formálisan is hiányzik Isten, sőt, még a neve sem hangzik el. Lényeges mellékszereplő a darabban Selyem Cinka, László modellje és szeretője, valamint Elza, a fiatal lány, akit a házasságközvetítőként is jeleskedő Jolán férjhez akar adni Jánoshoz. Mindenekelőtt érdemes többé-kevésbé behatárolni a szereplők identitását, társadalmi helyzetét. Ahogy A doktor úr című bohózatban, Molnár ezúttal sem utal közvetlenül a főszereplők származására vagy vallására, mindazonáltal a második felvonásban, a házavató estélyen már pontosan tudjuk, hol vagyunk. Itt, ahol az Ördög valósággal brillírozik, két résztvevőről is kiderül, hogy zsidó: „Velem is kellemetlenkedett. Tizenkét évvel ezelőtt magyarosítottam a nevemet, mégis a régi nevemen szólított”, panaszkodik „Egy úr” az Ördögre, aki a jelenet végén maga is epés megjegyzést tesz a „kitért izraelitákra”. Nem 96
