Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Szalai Anna: Báró görbe tükörben
Az estélyekről nemcsak Berzsenyi báró saját újságja közöl tudósításokat, a meghívott újságírók kötelessége, hogy a társasági élet jelentős eseményéről lapjukat tudósítsák. Ahogy maga az esemény, az arról készült tudósítás is gúny tárgya. A Világ tudósítója és az inas párbeszéde nem csak az estélyt, az újságírást is karikírozza. Jelentéktelen és értéktelen a Nádor utcai palota fénye, a meghívott előkelőségek, értéke csak az újságíró és inas kapcsolatának van. Az inas gondoskodik a vágyott szivarról és édességről, az újságíró télikabátja zsebébe ő csúsztat két üveg különleges italt, a készülő újságcikk sem a neves lap neves újságírójának tollából születik, az inas írja meg helyette. Berzsenyi báró estélyei a budapesti társasági élet részeként, annak görbe tükreként kerülnek bemutatásra Ambrus regényeiben. Az estélyeken megjelenő bohémek és különleges figurák megjegyzései gúnyolva bírálják Berzsenyi báró estélyeit, a felsőbb körök szokásait karikírozó előkelősködést. A környezet kritikája a Berzsenyi-féle világról kiegészül Elza bírálatával a budapesti társasági életről. Elza nem szereti Budapestet. A fák, parkok és levegő nélküli város társasági élete a kávéház, színház, zsúr. Berzsenyiék körében a kávéház nem tartozik a társas élet színterei közé, a színházakban rosszul komédiáznak, a közönség soraiban számtalan a kellemetlen alak, a zsúrokon pedig ostobaságokat beszélnek. Berzsenyiék társasági életének kritikáját az estélyek súlytalan résztvevői mondják ki, hozzájuk hasonlóan Elza is különc, alakja alapvető vonásaként a szokásostól, az elvárásoktól eltérő viselkedést jelölte meg Ambrus. A tartalmatlan társasági érintkezés és utánzóit változatának bírálatát azok mondják ki, akik hasznot húznak belőle, a fővárosi társasági élet bírálatát a különcködő, de egyfajta színvonalat és komolyságot képviselő Elzától halljuk, aki elvesztve természetes hátterét, a súlytalan világban nem tud gyökeret ereszteni. KULTÚRA, MŰVELŐDÉS, NEVELÉS Berzsenyi báró alakjának lényeges vonása, hogy nem titkolja, ellenkezőleg, nyíltan beszél származásáról és életének korábbi korszakáról. Büszkén vállalja azt is, hogy előéletében nem volt alkalma a művelődésre, minden idejét és erejét anyagi és társadalmi fölemelkedésére fordította. A megszerzett vagyonnak és rangnak köszönhető, hogy büszkén dicsekedhet lányai neveltetésével, taníttatásukkal, kérkedhet tudásukkal. Angolra és franciára, vegytanra és mitológiára, gömbháromszögtanra és vízfestésre, és ki tudja, még mi mindenre taníttatta őket, egy bíbornok nem tanul többet. Blanka mellett gardedámot tart, a Genftől hozatott francia nőt. Berzsenyi báró hencegésének két pillére lányai műveltsége és saját gazdagsága. Saját művelődésének elmulasztását nem szé- gyelli, ellenkezőleg, büszkeséggel említi, ha tanulással töltötte volna egykor az idejét, akkor - ahogy többször elmondja - lányai gesztenyét süthetnének valahol az utcasarkon. Megelégedéssel gondol vissza múltjára, egykor maga is igyekezett műveltté válni, az iskolai vizsgán Börnét szavalt, a színház is érdekelte, bokrétát küldött a Gyapjú utcába egy színésznőnek. De sok időt nem fordíthatott az olvasásra, apja arról gondoskodott, hogy komolyabb dolgokkal foglalkozzon. Mégis, 70
