Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Szalai Anna: Báró görbe tükörben

emelkedett többi szereplőjénél is. Ambrus kegyetlenül kifigurázza a kereszténnyé vált zsidó szélsőséges viselkedését Berzsenyi Zoltán és társai - nevük után ítélve valamennyien „kazárok” - „politikai” fellépésében, nyilvános helyeken szervezett zavargásaiban. Zoltán az egyetemisták körében működő nemzeti párt vezetői közé tartozik, akik föllépnek a hangoskodó Dob utcai elemek, a „kazárpárt” képviselőivel szemben. Bár Zoltán és társai akcióinak nincs valóságos politikai színezete, a Zoltán-jelenetek híven illusztrálják azt a típust, aki szélsőséges zsidóellenességgel kívánja takargatni kedvezőtlen-kellemetlen eredetét. Elza elégedett unokatestvére férfias fellépésével („így már szeretem a spanyolt” - mondja Zoltánnak1’), és eleget tesz kérésének, a nemzeti párt céljaira, furfangos ügyességgel, pénz szerez Berzsenyi bárótól. Berzsenyi papa hiúságát környékezi meg kedvenc lánya, meggyőzi arról, hogy az egyetem nemzeti pártja többek között a vallásos érzést terjeszti, és talán még a pápa is megtudja, hogy Berzsenyi támogatja diszkréten a magyar ifjúságot. „Meinetwegen” - mondja a báró, és fizet. Zoltánék zavart és feltűnést keltő akciói több helyszínen is ismétlődnek, többször visszatér Elzához, hogy újabb összegeket csikarjon ki a rokonságtól pártja részére. Egy alkalommal Elza a nagymamától örökölt aranyakkal támogatja őket, és Zoltán élvezettel gondol arra, hogy az antiszemiták az ellenpárt elleni háborút a még nem katolikus nagymama jóvoltából viselik. Az új balatoni fürdőhelyre is befurakodik a Szerecsen utca, „a lengyelországi elem”, a helyi vendéglőben szított mindennapos botrányokat Zoltán a „Zsidót nekem! Zsidót akarok vacsoráim!”1' kiáltással kezdi.

66