Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Sturm László: A felföldi kisváros - két nyelven, négy tollal (befejező rész)

szilveszteri bál, A szülei ház a nevelőotthonból hazatért lány tiszteletére tartott mulatság köré szerveződik. {Az őrnagy története - az emlékező-elmélkedő keretet nem számítva - néhány hetet fog át, de ez is egyetlen középpont, egy diákcsíny köré épül, egyedül A szögletben fog át meghatározatlanul hosszú időt egy életútból, néhány évet, de talán néhány évtizedet is.) A különböző társasági összejövetelek bemutatása mindenekelőtt azért népszerű téma, mert ezeken sűrítve mutathatók meg az emberi kapcsolatok. A bálok, estélyek, látogatások, vendégeskedések, kaszinó- és vendéglőbéli szórakozás mind a négy itt vizsgált író műveiben a cselekmény fontos részét képezi. Emlékeztetőül a legjellemzőbbek: Jesenskytől a Rafikáné, A boldogtalan, a Szakítás, A doktor úr, az Álarcosbál és a Francianégyes, Bohúnytól a Szerelmes lett a tanár úr és A sikkasztó, Sebőktől A Szent Mihály lova és a Breznóbányán. Dana Krsáková egy, a XIX. század végi, XX. század eleji szlovák prózának a városi társadalmi életről alkotott képét feltáró tanulmányában2* megállapítja, hogy a korszak szlovák prózájának egészére jellemző az említett témák kedvelése, Jesenskyn kívül még Timrava, Kukucsín, Podjavorinska, Halas, Jégé és Vajansky elbeszéléseire hivatkozik. Ugyancsak ebben a tágabb keresztmetszetben állapítja meg, amiről már itt is volt szó, hogy a férfiak elsősorban házon kívül (kaszinóban, sörözőben), a nők inkább otthon szórakoznak. A bálokon a zene mindig élő, általában cigányzene (ezt is láthattuk az eddigiekben, és Loviknál is így van). A magánházaknál pedig fontos szerepet játszik a szalon, elsősorban mint a nők vagy pedig az ifjúság (erre példa Jesenskytől a Szakítás) találkozási helye. A tanulmányíró felhívja a figyelmet, hogy igen gyakran már a szalon leírása lefokozó jellegű, ami így előkészíti a szereplők kisszerű megnyilvánulásait. Ezt a fogást Loviknál is megfigyelhetjük a Bárányfelhők elején: „Egy perc múlva már fent is ültünk az állomásfőnök szalonjában, a rendes vidéki környezetben, kávébarnára pácolt puhafa bútorok, makartcsokrok, terrakotta díszek és utazó rácoktól vásárolt szőnyegek között. A szögletben könyvszekrény állott, megtömve mindama művekkel, amelyeket részletfizetésre lehet kapni; a lámpán, vörös selyempapírból kivágva, mosolygó arcú balerina csüngött.”2'2

Lövik említett írásaiban a következő foglalkozások, munkakörök bukkannak föl: járásbíró, albíró, ügyész, írnok, állomásfőnök, postatiszt, fegyházigaz- gató, katonatiszt, iskolaigazgató, tanár, orvos, birtokos, erdész, pincér, kocsis, cseléd, hajdú, hentes, cigányzenész, kuruzsló, borbély, fuvaros, munkás. A főszerepet mindig a helyi „intelligencia” játssza.

Lövik elbeszéléseiben találkozunk minden már eddig említett fontosabb elbeszélői helyzettel. A szögletben és A szülei ház a leggyakoribbnak mondható harmadik szentélyű elbeszélésre példa, az első szentélyű elbeszélések közül Az őrnagyban a (Bohúnynál uralkodó) emlékező attitűd, a Bárányfelhőkben pedig a (Sebők írásait idéző) utazó külső nézőpontja érvényesül. A kisvárosi élet és társalgás számos már tárgyalt jellegzetessége fordul elő Loviknál is. Fontos szórakozási lehetőséget jelentenek az új pletykák: „Délben leplezetlen örömmel mesélte feleségének, miféle pletykákat hallott a gyógyszertárban” {A szülei házH)). A pletyka, illetve a tőle való félelem alakítja is az emberek életét: „Alikor észrevette, hogy a kisvárosi világ gúnyos szemmel nézi Ráskai látogatásait, s mikor érezte, hogy ez a barátság napról napra melegebb, közvetlenebb lesz,

50