Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Körmendi Lajos: Kunhalom
KÖRMENDI LAJOS Kunhalom RÉSZLET A MÁSFÉL ÉVE ELHUNYT ÍRÓ KIADÁS ELŐTT ÁLLÓ MUNKÁJÁBÓL. JÚNIUS 6-ÁN LETT VOLNA 60 ÉVES Találkoztam egy emberrel, aki szerelmes volt. A találkozás persze nem volt az igazi, ugyanis egy szót sem szóltunk egymáshoz. Ültem a vonaton, behunyt szemmel gondolkodtam pesti teendó'im felől, amikor felszállt két, negyven körüli nő. A csinosabbik szőke volt, a másik pedig hollófeketére festett hajú. Amint leültek, beszélni kezdtek, ügyet sem vetettek rám, talán azt hitték, alszom.- Már tizennyolc évvel ezelőtt is szerelmes voltam bele, de nem álltam kötélnek, mert nem akartam egy lenni a sok közül. Szerették a nők. A legjobb barátnőm is a szeretője lett - mondta a szőke.- Legalább kipróbálhattad volna, milyen pasi - így a fekete.- Akkor már nem is emlékezne rám.- Es most emlékszik?- Igen. Találkoztunk véletlenül, és láttam a szemén, mennyire örült nekem. Ereztem a szagát. Alig tudtam elköszönni tőle. Teljesen begerjedtem. Másnap felhívtam, de nem tudtam kinyögni egy épkézláb mondatot. Erre azt mondja, hogy na jó, mondd ki, hogy szeretsz, ne dadogj! Igen, mondtam én. Szeretlek. Nagyon szeretlek. Mindig is téged szerettelek.-És?- Azt mondta, ő is szeret, de kár erről Lteszélni. Miért, kérdeztem. Jól megnéztél engem, tette fel a nagy kérdést. Mondom, igen. Miért? Mert öreg vagyok, tele nyavalyával, csak árnyéka vagyok egykori magamnak.- Tényleg öreg?- Húsz évvel idősebb nálam, de nagyon jó pasi. Vékony, arányos és nagyon okos. Végül kierőszakoltam egy találkozót. Eljött. Azt mondja: „Nálam a szex két óráig tart.” LIű, ujjongtam magamban, ez kell nekem! Aztán folytatta: „Az első órában nekikészülök, a másodikban szégyenkezem.” Ezzel elköszönt. Találkoztam egy emberrel, aki boldogtalan volt. Ült otthon a férje oldalán, s udvariasan kínálta a vendéget hol teával, hol süteménnyel. A két férfi beszélgetett. A férj, jóképű, markáns ember, magabiztos volt és szellemes. A vendég csendes, szerény, aki meleg tekintetét olykor a ház asszonyán felejtette.- Mi ez? - kérdezte a férj, s az asztalra mutatott.- Asztal - válaszolta a vendég.- Neked asztal, nekem viszont cellulóz - mondta a házigazda természettudományos műveltségére utalva.- Hm - mosolygott a másik. - Es hogy neveznél egy nőt?- A nő tulajdonképpen egy nagy víztömeg. 26
