Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Balogh Péter: A "boldog békeidők" városa
Az életrajzi adatokat nem következetesen használja. Lényeges hiba, hogy több esetben jelenkori felvételeket s nem korabeli fényképet vagy levelezőlapot használ fel, pedig azok adnák vissza hívebben az eredeti állapotot pl. Széli K. u. 13. (Wolf-ház), a Széchenyi u. 2. (premontrei rendház), a Széli K. u. 25. (Trummer-ház), Széchenyi u. 3. (Kikakker-ház), Széli K. utcai Gyöngyös híd, Fehér kereszt kórház stb. Vannak sajnos felismerhetetlen képek, amelyek így feleslegesek (pl. 20. sz., 71. sz., 73. sz., 110. sz., 100. számúak). Néhány téma kifejtésénél mintha elkalandozna, és jóval túlszalad a választott korszakhatáron. Ez talán felfogható a kontinuitás szándékának, de ez csak feltételezés, mert utalás nincs rá. Mindenesetre pl. a hátsó előzéken a város 1904. évi térképét kellett volna szerepeltetni az 1924. évi szabályozási terv helyett. Néhány megállapítása vitatható, mert nem áll fenn az a tény, hogy az 1889-ben épült huszárlaktanya pavilonos elrendezése előképe lett volna a villaépítéseknek, hiszen ezekre már az 1884. évi szabályzat tartalmazott előírásokat. Nagyon helyesen állapítja meg Szilágyi, hogy „a zárt térfalakból álló városkép Szombathely egyik nagy esztétikai értéke” - mégis kérdéses számomra, hogy a Király utcában lévő egykori Kaszinó (majd Ady Kultúrház) rossz és silány átépítésével elért zártsorúság — amit ő helyesnek tart - értékben megérte-e, nem lett volna-e helyesebb megőrizni a Walder-féle épületet a beépítés meghagyásával. Véleményem szerint igen! Szerkesztési hiba, hogy a hivatkozások a szerzőknél hiányosak, ami nehézkessé teszi a használatot, mert így minden adatnak két helyen kell utánanézni, ráadásul nincs tárgymutató sem. A felhasznált irodalomjegyzéknél célszerűbb lett volna a szerzők neveit vastagabb betűvel szedni, ezáltal tagoltabbá tenni a felsorolást. Szilágyi István könyve mindenképpen hiánypótló és nagyon időszerű munka, amely megkísérli összefoglalni mindazt, amit e korszakról Szombathely építészetét illetően tudni lehet. Nem sok városunk rendelkezik ilyen feldolgozással - ismereteim szerint csak Sopron és Pécs dualizmuskori építészetét írták meg ezidáig könyv-alakban, Győr és Szeged egy-egy tanulmánnyal szerepel. Fő erőssége a gondos kutatáson alapuló adatgazdagsága, az alapos helyismeret és a fejezetek célszerű megválasztása, amelyhez gazdag illusztrációs anyag társul, sorai igazolják, hogy a városról teljes áttekintéssel rendelkezik. Az „üzenetében” megjelölt célt sikerült elérnie: emléket állítani a várost építő, formáló mestereknek és segíteni a további kutatásokat. Megállapításai mértékadóak, mentesek a túlzásoktól - nem mondja ki, de tisztában van vele, hogy Szombathely építészete ezidőben színvonalát tekintve nem éri el a barokk teljesítményét, és nem mentes a provincializmustól. Ismertetései közérthetőek, olvasmányosak - így a nem szakember érdeklődők is haszonnal forgathatják, sőt helye van az iskolai könyvtárakban. A kötet esztétikus megjelenésű - (emlékeztet szeretett professzorunk, Pogány Frigyes könyveire!) - tipográfiája a választott betűtípussal jól szolgálja mondanivalóját, a fekete-fehér képek lágy tónusukkal kellemesen hatnak a finom papíron, hűen adják vissza az épületek lényeges vonásait, és megnevezésük mellett dicséretes a tervező nevének feltüntetése, ami nem jellemző könyvkiadásunkra. A könyv tervezése Sellyéi Tamás, a fényképek Garas 80
