Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Balogh Péter: A "boldog békeidők" városa
BALOGH PÉTER A „boldog békeidők" városa... A szakmabeliek, helytörténészek és ismerősök által izgalommal várt, de szomorúsággal beárnyékolt rendhagyó könyvbemutatóra került sor 2005. december 1-jén a szombathelyi városházán. Kézbe vehettük Szilágyi István nyugalmazott városi főépítész kollégánk Szombathely városépítés- és építészet- töi-ténete a dualizmus korában című könyvét, miközben a szerző betegségtől megfáradt arca tekintett le a vetítővászonról a nagyszámú érdeklődőre, akik egyúttal a betegágyból elmondott utolsó üzenetét is hallgathatták: - A csend dermesztő volt, az élet és halál mezsgyéjén elhangzott szavak a szívekbe markoltak, a tetszetős könyvet csak remegő kézzel lehetett lapozni, miközben az ember fejében átvillant a gondolat, hogy mindez akár velem is megtörténhet. Mégis, szomorúságunk mellett volt örömünk is, mert értékes mű született, amely méltó társa lehet Bodányi Ödön, Géfm Gyula és mások könyveinek, s nem egy vonatkozásban talán felülmúlja azokat. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy alapműről van szó, amely adatgazdagságával segít a város jobb megismerésében, idézhető és hivatkozni lehet rá. A választott korszak, a dualizmus (1867-1918) időszaka Szombathely esetében is hálás téma, hisz ez a város ekkor ment át olyan ugrásszerű fejlődésen, amely számos ránk maradt épületet, parkot és ma is meghatározó városképet eredményezett. Természetesen a könyvnek voltak előzményei, a vonzó örökség már számos résztanulmányt indított el pl. Brenner (VII.) János, dr. Horváth Ferenc, Károlyi Antal, Melega Miklós, Kalocsai Péter, a recenzens és Szilágyi István tollából is, amelyekre bízvást lehetett támaszkodni. Mindez, s hivatali munkája is, arra inspirálta a szerzőt, hogy ennek a mozgalmas időszaknak az átfogó történetét az építészet oldaláról megírja, s erre nála nemigen volt a helyi erők között avatottabb tollú helytörténész, akit gyakorló tervezői múltja és elméleti felkészültsége szinte predesztinált erre a munkára. A könyv érdemi részét tekintve szembetűnő a logikus felépítése, ahogy a nagy egészből kibontja a részleteket, ahogy a városformáló erőktől eljut az egyes alkotókig. Először felvázolja azt a történelmi hátteret, amely Szombathely dualizmuskori fejlődését jellemezte, kitér azokra a gazdasági és népmozgalmi tényezőkre, amelyek mozgatórugói voltak a város rohamos növekedésének, hozzájuk kapcsolva azokat a szubjektív elemeket, amelyek egy-egy jó polgármester - mindenekelőtt Éhen Gyula, Brenner Tóbiás - tevékenységén keresztül vagy jeles támogatók - Hollán Ernő, Horváth Boldizsár, Széli Kálmán - révén érvényesültek. Elég átfutni csak azokon a beruházásokon, amelyeket korai elődjétől, Bodányitól idéz, hogy szemléletes legyen előttünk az a pezsgés, amit a város ekkor átélt. A lakosság száma 1857- ben még 4629 fő, 1900-ban már 23309 lélek volt, és néhány évtized alatt 18 üzem létesült mintegy 2000 alkalmazottal. Az ugrásszerűen megnőtt építkezések száma, a telekigények nyilván felvetik a szabályozás kérdését. Ezt 76
