Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Rózsássy Barbara versei
RÓZSÁSSY BARBARA Pater noster: Dante Bár Tithónus szeretője homlokomon ragyog, húsomban rügyezve születne a tavasz, ki szóra bírod bennem a mondhatatlant: vagyok, míg lélegzetem vigyázod, míg élni hagysz. Mint sárkány száll dalod; röptetője hadd legyek én. s légy lámpásom, ki a lehetetlent mered, ha homály terül lelkemen, mint Lucia szemén. Nélküled tengermély-sötétre ébredek, de a hús, a lélek, ha összeforrna már, mint újbor, buzog bennem, feltörne egyre a vágy: úgy legyél, mint szívkamráimon vér fut át, s amint sugár idéz új sugárt. Szenteltessék meg a te neved, költő, Miatyánk, világom újrateremtő. Kitépett ősz hajszálam hosszúra nyúlik, kötéllé csavarodva átúsztatja kompom a Kis-Dunán. Remegő lábbal, fénybe vakult szemmel lesz-e majd partot érés? Körüljár a megérkezés, mint a szél? Vagy iszapos vízbe bukva, némán tátogó halként úszom a holnap sűrű hálója felé, míg egy unott horgász botjával kifog, s ütött-kopott vödrébe hajít a többi fuldoklón vergődő közé. Rajtad a sor, hogy csillagaimból kiolvasó: holnap vagy holnapután? Végh Attilának 71 Halak
