Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Hárs György Péter: Egy másik mítosz - a pszichoanalízisben

árva, mint én’ - Egyszer On azt mondta nekem Berchtesgadenban: ’Valamit kell, hogy szeressen az ember.’ Az végül is lehetne a mesterség vagy a tudomány is. De nyilvánvalóan nem kizárólag az. Az embernek embereket is szeretnie kell, ha boldog akar lenni.” (Freud-Ferenczi: 2000., 258. - kiemelések az eredetiben.)

Orpha persze nem Orpheus. Inkább női, mintsem férfi természetű. Névadója is nő volt. Ez a többszörös nőiség és ennek Ferenczi általi elfogadása különbözteti meg többek közt Oidipusztól, Narkissostól, Mózestől, Káintól, Philoktétésztől. Orpha a női elv merész legalizálása a pszichoanalízisben, a női mítosz beemelése abba a diskurzusba, ami addig csak apák, fiúk és fivérek kultuszát ápolta.

Jegyzetek:

I Nem térek most itt ki a mitológia jungi, a kollektív tudattalanra alapozott elméletére.

: Hars: 2003, 39-40.

: Freud: 1987, Szondi: 1987, Rank: 1909, Paneth: 1985.

4 Lásd: Hars: 1998.

; R. N. - Elisabeth Severn - Ferenczi betege, később maga is pszichoanalitikus.

6 Erről lásd: Hárs: 2003, 35-46.

Vö. Kugler a nyelveken átívelő archetipikus szintaxisról. (Kugler: 1991), bár egy helyütt Ferenczi is beszél ,,’orphikus’ erőkről” (Ferenczi: 1996, 39.). h Lásd: Hárs: 1998.

'* Judith Dupont veti töl a Napló egyik jegyzetében, hogy „az ’Orpha’ szó magára a betegre utal”. (Ferenczi: 1996, 112., 1. jegyzet)

Nem tárgya e dolgozatnak kitérni arra a filozófiai kérdésre, hogy létezik-e, és ha igen, hogyan határozható meg az objektív tér és idő.

II „...a külvilág az Ént plasztikusan formálhatja. Az En egy részét azonban megkíméli a rombolás, sót megpróbál ebből a rombolásból (hegekből) hasznot húzni.” (Ferenczi: 1996, 127.)

i: „A személyiség harmadik töredéke egyfajta pótanya, aki szakadatlan vigyázza a másik két töredéket.” (Ferenczi: 1996, 86.)

13 Egyes mítoszváltozatok szerint Apollón Orpheus apja.

14 A természetfölötti képességek kérdése már régen foglalkoztatta Ferenczit. A Freud-Ferenczi levelezésben például már 1909-től számos helyen szerepel a téma mint tudományosan magyarázandó, magyarázható jelenségek köre. „Csak legutolsóként felmerülő hipotézis lehetne a clairvoyance, a telepátia stb. valóságos létezésének elfogadása. (...) Végezetül hadd biztosítsam Ont arról (...), hogy nem fenyeget a veszély, és e voltaképp még nagyon is homályos élmény folyományaként nem esem áldozatul az okkultizmusnak.” (Freud-Ferenczi: 2000, 156.) „Kb. négy héttel ezelőtt első ízben mentem el egy bizonyos Jeleniknéhez Budapesten, a külső Dob utcába két hölgy társaságában, akik közül az egyik egyszer már jósoltatott vele magának.” (Freud-Ferenczi: 2000, 185. - Ferenczi kiemelése) Mindkét idézet egv-egy részletes beszámolóból való.

15 Lásd: Hárs: 1998.

u' Vö. „Véleményem szerint itt annak a nem ritka helyzetnek egy esetével van dolgunk, amelyet ’a tudattalanok dialógusa’ névvel szoktam jelölni, amikor ui. két személynek a tudattalanja kitűnően megérti egymást és megérteti magát, anélkül, hogy bármelyikük tudatának sejtelme is volna róla.”

46