Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben
HISTÓRIA APOLLONII REGIS TYRI A rózsaképek hiányát egyéb ’ideális szerelmi’ regények is bizonyítják. A História Apollonii regis Tyri egy V-VI. századi latin nyelvű, keresztény változatban maradt fenn. Előzménynek tekintenek egy III. századi latin s egy gyaníthatóan görög, I—II. századi, elkallódott szöveget; számos érvelés szerint az csak távoli rokonságot tarthatott a szerelmi regénytípussal, mivel nem egy pár, hanem egy család történetét mutatta be. Általa, miként a vele rokonított ún. Pseudo elemen tűz «ban, ha kelló' számban találhattunk volna rózsa-motívumot, tágabb lehetőség nyílt volna az isteni, a családi és az egyéni történetek rózsaszimbolikát alakító eseményének vizsgálatára. Ugyanis, amint eddig kitetszett, a rózsa isteni attribútumként való szerepeltetése az időben korábbi fejlemény, s csak utóbb és igen lassan vált emberi tulajdonságok kifejezőjévé, akkor is úgy, hogy magát az istenekhez való rokoníthatóság feladatát látta el. A rózsa mitizáló hatása követhető, ha fölleljük a közösségi meghatározottságból családi, illetve személyes sors jellemzőjévé válását. E kérdés megválaszolását nemcsak a két említett regény kései születése teszi lehetetlenné, hiszen időben hamarabb jelentek meg a polisz támogató hátteréből kikerülő polgár érzésvilágát kifejező szerelmi történetek, hanem az is, hogy a rózsaképek száma elenyészett bennük. Ámbár a História Apollonii regis Tyri egyetlen versbetétében feltűnt virágunk, s arról adott jelzést, hogy a szűzi tisztaság megannyi megpróbáltatás között is megőrizhető: Szennyeken át visz utam, de a szenny engem sosem érhet, Mint ahogyan nem sértheti semmi tövis sem a rózsát, A kép, a rózsa belső dualitására építve, az ideális szépség megronthatat- lansága melletti érv. A regény kulcshelyzetében bukkant fel a rózsa, s többet jelent, mint a verset elmondó leány szüzességének jelzése, illetve a lány emberfeletti szépsége, amely még a bordélyházban sem szennyeződött be: Tarsia az öngyilkosságra készülő Apolloniust akarta szándékától eltéríteni, így a rózsa hatóköre a lélek gondok és bajok közötti megtartására terjedt ki. A szerelmi regények ábrázolásmódjában feltűnően vázlatos a szereplők, a helyszínek bemutatása, jellemzése. Rendszerint díszletszerű elemek, standardizált eszközök bukkannak fel - az olvasó szöveghez kötését a gyorsan pergő jelenetek, a sodró mesemondás végzi el. A hősök kalandjai során sem a személyekhez, sem a helyszínekhez egyéni módon nem köthetőek a rózsajelképek: ha megjelennek, a maguk hagyományfüggő, mitikus világkép szerint kialakult módján, istenekhez kötötten vagy hozzájuk köthetően villantak fel. A rózsa és a rózsás képek a díszítés - és a világkép - egységes kínálatának részét alkotják, s szerepüket nem az egyéniesítésben, hanem az összevetésben, az elidőtlenítés- ben, a mitikus jegyekre való rámutatásban találták meg. Stiláris értékük éppen ezért nem jelentős, retorikai szerepük az időtlenség fenntartásához járul hozzá. Az isteni relációt - közvetlenül vagy közvetetten - felvázoló rózsák nem köthetők nemhez. Egyként lehetnek férfi és női jegyek, akár a pantheon lakói, akár az emberek között: értékük a szépségre és szellemiségre utal. 37
