Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (1. rész)
mert annyira hétköznapi. István arcát mutatva jelezzük, hogy maga is elbizonytalanodott. „Ismeri-e valahonnan?” Mintha aznap is látta volna ezt az arcot, valamivel korábban; ám ezt a feltevést, mint valószínűtlent, elvethetjük. (A háttérben megjelenhet a Deák téri végállomáson parkoló negyvenhetes villamos előtt átvonuló, elmosódó tömeg.) Aztán villanjon be egy másik kép: a piarista kápolna, vagyis az Egyetemi Színpad előtere. Úgynevezett „költői felolvasás” szünetében vagyunk. Próbáljuk „beilleszteni” a tömegbe. Észleljük, hogy a bölcsész hallgatóság közül ez az arc - ha nem is föltűnően, de - kirí. Nem biztos, hogy korosabb; mégis annak tűnik. Viszolyogtató, ahogy nyomul. István (ez is egyfajta paranoia!)^ míg az udvariaskodó, formális kérdésre adandó választ latolgatja, az arcot Ágnes előző napi történetével hozza összefüggésbe, melyet mi a naplóból ismerünk. (Akár újra bevillanhat a kézzel írt napló.) Hiába keresnénk erre egyéb okot, mint hogy ismét eszébe jutott távolsági buszon zötyögő kedvese. Megérzés? Intuíció? Egy olvashatatlan feliratú dossziéból elővarázsolt irat felvillantásával szuggeráljuk, hogy az „egyetemi ügyről” ceruzavonásokkal kiegészített, géppel írt „szigorúan bizalmas” jelentés készült. Belső elhárítás, még mindig működésben? Vagy csak egy alcsoport öntevékeny túlkapása? A dosszién elmázolt, kivehetetlen betűk és számok, tekintetünk megakadhat a „titkos” vagy a „munkadosszié” feliraton. Az alábbi szöveget emeljük ki: Jelentés Adta: "Csendes" tmb. Vette: Kocsis hdgy. Idő: 1989. II. 27-én Tárgy: a lengyel események iránti szolidaritás kifejezése nyilatkozat A jelenleg zajló lengyelországi eseményekkel kapcsolatban az egyetemi hallgatóság általánosságban tájékozatlan, különös érdeklődés nem tapasztalható. Ennek ellene mond, hogy a hallgatóság alapvetően együtt érez a lengyel munkásság törekvéseivel, bár annak pontos tevékenységéről nincsen tudomása. Oka valószínűleg az, hogy a lengyel eseményeket a magyarországi események, a közismert módon bizonytalan, forrongó politikai helyzet mintájára érzékeli. A megkérdezett négy tanulócsoport tagjai ezért „a lengyel munkások törekvéseivel egyetértek, aláírásommal támogatásomat fejezem ki" nyilatkozatot aláírták. (A nyilatkozat aláírása a szemináriumi csoportokban csaknem 97%-os, erről Id. I-IV. sz. melléklet.) Említést érdemel Petele Béla és Szellő Ágnes, akik a szemináriumi foglalkozáson jelen voltak, 84
