Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Marczell Péter: Időszerűség és korszerűtlenség - s némi mikrofilológia

manek, übermenschek és szerencsétlen utánzóik kérkedő, pöffeszkedő, skizofrén ideológiáinak tragikumba fulladt versengésére, amit nálunk az érte többed magával később elhamarkodottan kárhoztatott Teleki Pál gróf már nem akart megélni.

A Révai Lexikon szerint a turáni mozgalom a turáni népek, államok és területek művelődési, gazdasági és politikai együttműködését és haladását kívánta megalapozni és fejleszteni. A magyarországi turánizmus javára kell írni azonban azt a bátorságot, mellyel az szükségképpen elhatárolódott mind a pángermanizmustól, mind pedig a pánszlávizmustól, a minket közrefogó, összeroppantással veszélyeztető két hatalmi tömb nacionalista ideológiáitól. A Fenyegető élű „Nem vagyunk egyedül” üzenetét persze a külföld aligha vehette komolyan. Amint azt nálunk a „tatárjárás”, a „törökvész” és a tönkreverten menedékre talált, egykor halálosan ellenséges besenyő és kun népfoszlányok példája is bizonyította, a valós vagy vélt rokonság korántsem jelentett feltétlen összetartást, szövetséget. Ezzel szomszédaink és mások is tisztában voltak. Tu- ránista handabandázásunkat annak vették, ami elsősorban volt: visszavágást kereső tiltakozásnak az elvesztett első világháborút megtorló területcsonkítások ellen. S tartottak attól, hogy eme dacunk felborítja régiónk amúgy is elégtelen egyensúlyát.

BLASKOVICH Lajos mégis bízott abban, hogy a turánista kártyát hasznosan vághatjuk ki a második világháború végén a diplomáciai játszmák asztalánál.

Feltételezte, hogy „Európát a közeljövőben rendezni fogják a tengely győztes hatalmai”. Azt képzelte, hogy „Európa újjárendezésének mérlegelésénél a történeti jogfolytonosságon és az igazságosság elvein kívül a faji, rokonsági erőértékek is lenyomhatják a serpenyő egyik szárát és itt ... hatalmas erőt jelent nekünk a bolgárok, a törökök, a finnek, a japánok már tudatos faji rokonsága és a felbomló orosz birodalom turáni népei”. Mindkét tekintetben elszámította magát.

Nézzük a történelmi-politikai körülményeket. Az 1939-es Berlin-Róma „acéltengely” körül kialakult csoport, mely az 1940. szeptember 27-i berlini háromhatalmi, kölcsönös politikai, gazdasági és katonai segélynyújtási egyezménnyel szerveződött össze, 1940. november 20-24-től Németországból, Japánból, Olaszországból, Magyarországból, Romániából és a német védnökség alatt 1939 márciusában önállósult Szlovákiából állt, majd 1941 márciusában Bulgáriával és Jugoszláviával bővült ki. Ekkor - látványos német sikerekkel - a Lengyelország német megtámadásával kirobbant világháború már javában tartott. Addigra a III. Reich elfoglalta Norvégiát, Dániát, Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot, s megszállt Franciaországból annyit, hogy fegyverszünettel gyakorlatilag megadásra kényszerítse ezt az államot. Németország Angliát keményen bombázta, és partraszállással fenyegette. Olyan politikai gondolkodókat azonban, mint ANDORRA Rezső Rudolf követ Spanyolországban’, ezek az eredmények nem kápráztattak el, mert tisztában voltak azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államok be fog lépni a nagy összecsapásba, melynek kimenetelét a fejlett haditechnológiával párosult népességi, gazdasági és financiális fölény dönti majd el.

58