Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Balázs Géza: A nyelv etikai dimenziói
Mindebből tehát az következik, hogy a nyelvhasználatnak alapvető és elválaszthatatlan dimenziója az etikai: részben már magának a struktúrának, a kódnak, részben pedig a benne kódolt kultúrának a szükséges tartozéka, velejárója, amelyet a használat hoz mozgásba. Ebből az alapállásból sem lehet elfogadni a modern nyelvészetnek azt a beállítását, hogy a nyelv (egészen pontosan: a nyelvi rendszer) pusztán fonetikai rendszer és nyelvtani rendszer (a szókincsnek pedig ehhez nincs köze), vagyis a nyelvnek „nem lényeges” összetevője, s ily módon nincs semmilyen kapcsolata sem a társadalomhoz.18 Médiaretorika Nyelvi szempontból a XX. század egyik legnagyobb kérdése az információ mértéktelen megnövekedése. A sajtó, majd a rádió után egy véleményt, életmódot, világlátást (ideológiát) átformáló technikai eszköz jelent meg: a televízió, amelyet talán nem véletlenül nevez az egyik magyar író „bambásító ládának”. A megnövekedett információmennyiségben minden relativizálódik, fontos és nem fontos, jó és rossz nehezen választható szét, s egyre nagyobb azoknak a száma, akik egyáltalán nem is akarják vagy tudják megérteni, szelektálni az információkat. Ok az információ, a túl sok információ, a szórakoztató információ áldozatai. Jelezhető, hogy ebből további társadalmi, kommunikációs zavarok származhatnak. Umberto ECO erre figyelmeztet: „...ezeknek a hálózatoknak (az internetre gondol, B. G.) a segítségével olyan tömérdek információhoz juthatunk, hoyg már a bőség miatti cenzúra veszélye fenyeget. A vasárnapi New York Times valóban tartalmazza all the news that’s fit to print, ’mindazt, amit érdemes kinyomtatni’, mégsem sokban különbözik a sztálini idők Pravdá-jától: mivel lehetetlen kiolvasnunk hét nap alatt, olyan érzésünk van, mintha cenzúrázott hírekhez jutnánk. Az információtúltengést vagy a tizedelés esetlegesség-elve alapján lehet megoldani, vagy körültekintő válogatással, amely ismét egy rendkívül művelt elitet feltételez.”19 Nem véletlen, hogy a XX. századi médiaszociológusok fölelevenítik a régi retorikai kérdést: a média vajon valóban isteni ajándék-e, avagy az ördög műve. Mindkét jellemzőre hozhatunk példákat. Hogy a nyelvnél maradjunk, a média lett a legfőbb nyelvformáló tényező. Nyelvtörténetekben egyre inkább szerepet kap a nyelvet formáló-változtató tényezők között a média. A média nyelvi divatokat terjeszt. A média megváltoztathatja az anyanyelvi hagyományhoz fűződő, és mint korábban bizonyítottuk, etikai értékeket tartalmazó viszonyt. Mindezért nem szükségtelen a tudatos médiapolitika vagy médiastratégia, a médiaretorikai kutatások, valamint a médiapedagógia. Utószó Persze az is lehet, hogy a média világa mindezzel már elkésett. Ha az előrejelzések nem csalnak, a hagyományos médiának vége. Az informatikai társadalom a médiáról kialakított gondolkodást alapjaiban változtatja meg. De talán néhány gondolatunk hasznosítható lesz, hiszen az informatika bekebelezi a médiát, ám annak sok funkciója, szerepe így is fennmarad. 49
