Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Gergely Edit: Pozsonyi beszélgetés Tőzsér Árpáddal

meghatározó egyéniségének. Mi a főhivatású költő mellékhivatása? Mi a kedvenc szabadidős foglalatossága?

Ha azt az embert tartjuk „főhivatású költőnek”, akinek az életét teljesen kitölti a költészet, aki akkor is költő, ha meg sem szólal, akkor azt kell mondanom, hogy az utolsó főhivatású magyar költő Weöres Sándor volt. Ha van is még egy-két főhivatás-gyanús poétánk (Tandori Dezső?, Oravecz Imre?), én bizonyára nem tartozom közéjük. Johann Georg Hainan valamikor a tizennyolcadik század közepén még úgy tudta, hogy a költészet az emberiség anyanyelve. Közhely, de így van: ma már egyre kevesebben beszéljük ezt az „anyanyelvet”. S ha igen, akkor csak úgy, ahogy Macpherson írhatta az Osszián-ver- seket: mintha egy kihaló nyelven szólnánk. A tanult nyelveinkben már otthonosabban mozgunk. A vers-anyanyelvünk egzotikum lett, ha megszólalunk rajta, mintha magunkban és magunknak beszélnénk. Meg egy-két nyelvész (kritikus) hegyezi a fülét. A konzumtársadalom „anyanyelve” már természetesen a pénz, a konzum-idiótát nem érdeklik sem az élő, sem a kihaló nyelvek. Sajnos, én is a piacról élek, főhivatásom már nekem is a pénzkeresés, de mellékhivatásként megpróbálom újratanulni s olvasóimmal (mert néhány azért mégiscsak akad) újratanultatni az anyanyelvűnket: a költészetet.

35