Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Garai István versei
Szorgos fullajtárok közöttünk forognak, koholt vádjaiknak csapdáiba dobnak. Ma csaló, ki hű volt, koldus, aki gazdag; lelki fekélyeink gennyébe ballasztnak. Mintha falvainkban kockajáték folyna, mintha minden javunk merő harács volna, olyan dáridózás, heje-huja járja: magyar szöllők birtjét idegen zabálja. Uj honfoglalóknak sisere-hada jő, sáska hódításuk folyton terjeszkedő, a Szudétába hurcolt magyarok kis házát csúf-szemérmetlenül patkánymód gyalázzák. Szülőföldünk? 'bájunk? Kirántva alólunk. Sírva sikoltottunk, de már nem is szólunk. A fejünk bárd alatt, hisz jól tudjuk mi rég: süket jajunkra az egész emberiség. Sem Isten, sem ember nem jő segítségre: tekintünk a földre, tekintünk az égre; kirekesztve minden jogból hányattattunk, s maholnap Golgotánk ormán tán meghalunk. Nagyölved, 1947
