Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Garai István versei
Ki védi vájjon Janika ügyed? A nagyhatalmak? - Aligha. Csupán a költő és a lelkiismeret. A költő kiált: verje meg az Isten s hetediziglen átok szálljon rája, ki elrabolta, kinek jobban kellett a csallóközi Janikák csizmája! Békéscsaba, 1946 A szlovákokhoz Beteg lelkű nép s beteg vezetői, a bosszútoknak nyilt most tág tere. Megérett idő s alkalom a perre, és zúg a jelszó: „Magyar? Ki vele!” S nem vagytok restek. Falvak százait toborzott rajok hősen ellepik, s áldozatban külditek serényen lelkesedéstek izzó gőzeit. Vélt igazatok szája lemezén jár, s mint imamalmot, úgy pergetitek. S a gondolkodó, messzenéző kortárs vétója sértő; nem kell senkinek. Hörcsög-harag és liliputi sajgás ég csontotokban, fűti kebletek; és ím a lelken a gyűlölködésnek fekélye már-már mindent ellepett. Tiráda zeng: Abonyban, Szerdahelyt gyermekek ajkán már szlovák a szó.- Nyilallj fel bánat! Mily aljas az ember, egymás hitét és nyelvét felfaló. Északi szomszéd, mégis kezet nyújtok, szemein rád igy is testvérként tekint, csak jog s igazság törvényei bennünk és megbocsáttatnak a vétkeink! Békéscsaba, 1948 85
