Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Garai István versei
Szorítsad össze Szorítsad össze most fogad és tűrj, tűrj, hogy arcodon se legyen rándulás. Köpjön bár szembe, üssön bár nyakon az új brigand, főpap-Kajafás. Csak tomboljon, vadul toporzékoljon, fröcsögjön nyála tajtékozva szét; nyugalmad jeges zuhanyával öntsd le a rád sziszegő kígyónak fejét! Szorítsad össze most fogad és tűrj, tűrj, kloakák népe parancsol, nyüzsög, mint mikor undok férgek lepik el nyári napon az útszéli dögöt. Hazád végleges szétmaratásához segédkezet örömmel nyújtanak, csak ők, csak ők e vérző, síró földön nagyobb kondérból zabálhassanak. Szorítsad össze most fogad és tűrj, tűrj nemzeti lélek romlatlan fele! S mert végigsepert a vész rajtad is, te lettél most a világ szemete. Hintsünk hamut hát folyton homlokunkra, mígnem az álszent kegyesség nem int, mert mertünk élni ama szemétdombon, hol kakaskodtak tőszomszédaink. Szorítsad össze most fogad és tűrj, tűrj: zsákutca ez, egyhelyben topogás. Reakciós vagy, hagyja ajkad el egy nemzetféltő sikoly, vallomás. Vagy ordítsd inkább teli torokkal, hogy: szabadság, pártok, demokrácia! - és a magyarnak ősapái földjén sem élnie, sem többé halnia! Békéscsaba, 1946. január 10.
