Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Sarusi Mihály: Garai István: Két év börtön a Mesekirályért 1949-ben
teményeket fordít anyanyelvére. Verseivel a mai magyar sajtóban is találkozhat az ember, s a negyedévszázados kényszerszünetet követően könyvei (magánkiadásban) rendre megjelentek az elmúlt évtizedekben. Csak éppen a versolvasónak nem jut eszébe, hogy a mai Garai István a régi Garai Istvánnal azonos! Elsó' kötete a visszatért Délvidéken, a munkahelyeként szolgáló Bácspetrő- cön 1944-ben jelent meg Kibontakozás címmel. Negyedik verseskötete a Csordultig, amely 1946-ban Békéscsabán látott napvilágot. Erre a kötetre bukkantam odahaza, a könyvecske az 1945-ös ausztriai orosz hadifogolytáborban született költeményeit tartalmazza. 1947-ben szintén Csabán jelenik meg Lángoló erdők című költői műve, majd ’48-ban az őt tömlöcbe juttató munka. (A következőre, a Siófokon közreadott Pannónia ékkövénél című kötetre 1970-ig kell várnia.) Regél az írószövetségi könyvtárban a csabai szlovák gimnáziumról. Nem igazán értem, hogy lehet Békéscsabán szlovák gimnázium a háború végén, mígnem előadásából kiderül: a leánygimnáziumot nevezi szlovák gimnáziumnak, mert hogy a diáklányok szlovák származásúak, de - jegyzi meg - nagyon erősen magyar érzelműek! Amikor megjön Felvidékről a korábban kiadott verseskönyveinek példányait utána szállító csomag, diákjai bontják föl, ekkor tudják meg, hogy költő! Arra kérték, azon az órán a saját költészetével foglalkozzék: beszéljen arról, mit jelent költőnek lenni, szavalja el egyik-másik versét...- Akkora sikerem azóta sem volt! Nem akartak leengedni a katedráról, az órának már vége volt, de nem mentek ki - mondja. Örök hála az érzékeny csabai diáklányoknak! Garai István szerint diákjai magyar szívű szlovák lányok voltak. Azt mondja, két évet töltött a csabai leánygimnáziumban - nyilván a Deák utcai leánygimnáziumban, amelyet utóbb vízműépítési technikumként a pesti pártmunkások nevelhetetlen fiainak megregulázására szolgáló műintézetté „fejlesztettek”, s melyet Körmendi Lajos József Attila-díjas író (1946-2005), nyilván okkal, a hatvanas években büntetőtábornak érzett. Igazgatójára is emlékszik, Sirókay Zoltánnak hívták. Cseres Tiborról nagy szeretettel beszél, emlegeti Féja Gézát is.- Fáry Kati?!.... Persze hogy ismertem! - örvendezik, hogy olyan valakivel futott össze, aki jó fél évszázaddal ezelőtti tanártársának a nevét említi. Hogy milyen kicsi a világ! Garai István ősszel lesz 91 esztendős. Sosem hittem volna, hogy megismerkedem vele! S eddig nem figyeltem föl arra, hogy (1946-1948 között) három csabai könyve is volt. Érdemes lenne hírlapírónak, irodalmárnak, történésznek megkeresnie Garai Istvánt. Például kifaggatni, hogy is volt az a két év börtön a csabai Meseki- rály-ért?... Betiltották, összeszedték, eltüntették; vajon maradt-e belőle egyetlen példány odahaza, a Körös-parti könyvpalotában, vagy legalább magán- könyvtárban? Mennyi titkot és mennyi értéket rejt városaink - ez esetben elsősorban Békéscsaba és Siófok - múltja! Garai István munkássága és Mesekirálya ezek közül való. Fölfedezésre méltó. 75
