Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Rehon József: "Itten éldegélünk", Sarusi Mihályról az "Alföldi képek" után
Amikor már szabadabban olvashatták a túloldalon is Sarusi Mihály könyveit, s már találkoztak személyesen is az íróval Kisiratoson és Aradon, a Petőfi: más (Szépírás Kiadó, 2002) eljut Simonyifalvára, némi zavar gerjesztődik „a hovatartozást” illetően, akár itten, akár ottan éldegélünk. Még el sem ment Sarusi Mihály Csabáról Almádiba - túl volt már a Vagabundkorzón (Barbarikum Könyvműhely), s megszületett a Fekete-Zaránd is (Tevan Kiadó, 2002) -, máris kérdezték tőle: a csabai Szajnához szokott író miről beszél majd a Balatonnál? Nem lett hűtlen a pusztához {Alföldi képek, Barbaricum Könyvműhely, 2005), járt a Berekben is (Fecskeúton, Bereki Irodalmi Társaság, 2003), többször megfordult Kisiratoson {Kisiratos helynevei, 1987, ELTE; Kisiratos ragadványnevei, 1992, ELTE; Csonkacsanád, 2001, Körös Könyvtár, 2001; Szalbek-lratos, 2005, Irodalmi Jelen Könyvek; Személynevek Kisiratoson, 2005, ELTE). És nem feledkezett meg a kárpátaljaiakról sem, közben már megírja a Balatoni fiúk történetét is (Püski Kiadó, 2004). Döntsenek az olvasók, hol van inkább otthon Sarusi Mihály. „A csabai Szajna Almádiban? Ha az nem is, a Körös viszont éppen itt... A Körös-part, mely szinte mint... Nem mint a Balaton-part, nem is akár a Szajna mente, de valahogy majdnem ugyanaz. A kérdés csak az: mitől?” O is mondja, én is bólintok, persze, hogy tőled, Miska. „Apám úgy volt nagyon erősen magyarérzelmű, hogy tudta, honnan jött; tudta azt, hog' a családban vannak román testvérei is - nekem is vannak tudta azt, melyik közösség nevelte fel itt, Erdélyben. Olyan világban nőtt fel, ahol az volt a jellegzetes, hog épehnéjű ember barátságban, szeretetben próbált lenni a másikkal. Ezt tanultam én is tőle. ” így és ezért lett Sarusi Mihály „népi”, vagy „nemzeti”, mélyen hívő ember. Már azt sem tudni, dicsérni vagy megbélyegezni akarnak velük valakit. Sarusi Mihály vállalja a tisztességeseket. „... hog ilyen erősen kötődöm ehhez a tájhoz, ehhez a néphez, azt is apámnak köszönhetem. 0 úg szerette az aradi magarságot, az aradi románságot, vág éppen az aradi zsidóságot, hog ez a szeretet átragadt rám is. ” Mégis, ha román barátai olvassák írásait, aligha perdülnek táncra. „Román barátaim gakran mondják, hog Románia, román szellemiség, román kultúra nincs Erdély nélkül. Valószínűleg igazuk van, de jó lenne, ha ők is megérte- nék, hog a magarság, a magar szellemiség és kultúra sincs meg Erdély nélkül. ” Bár már jelesnek tekintett néhány magyar ember megtette, Sarusi Mihály nem fogja kijelenteni, hogy neki nem kell Erdély. Román barátaival nem feltétlenül december 1-jén akar ünnepelni és koccintani. 71
