Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Sturm László: A sárosi nemesi társaság utolsó virágkora (2. befejező rész)
ka alatt a megáradt patak.'0 Az Eperjes mögötti két Strázs-hegy és hasonló társaik „egy-egy kialudt Vezúv”-hoz" való hasonlítása is közhely lehetett, hiszen Berzeviczy is említi: „Kelet felől pedig különös, kúp alakú hegy őrködik a vidék fölött, abból a fajtából való, melyet Eperjes környékén strázsoknak, őrhegyeknek neveznek; mi pedig a Vezuwal hasonlítgattuk össze”.'8 Szmre- csányi erről is tud egy adomát: mikor a hegyen borókát égetnek, az egyik Strázs alatti földbirtokos kétségbeesetten Eperjesre hajtat, mert azt hiszi, hogy újra kitörni készül a vulkán. Talán a kevert nyelvűségből eredő nagyobb nyelvi érzék, figyelem és öntudat magyarázza, hogy számos anekdotának szójáték a csattanója. A lemesi földesúr azzal dönti el végleg a Lemes és Kellemes helységek közti vetélkedést, hogy „Lemes kellemes, de Kellemes nem Lemes”.80 Berzeviczy az egyik választási küzdelem nyelvi humorát jegyzi föl: „A mi tótjainknak szokásuk, hogy - kivált ahol több egy családbeli birtokossal van dolguk - azokat megkülönböztetésül csak keresztnevükkel jelölik meg; ezek a keresztnevek azután az ő használatukban bizony néha furcsa átalakulásokon mennek keresztül; így Dobay Hugóból ’Húga’ lett, s miután az ’ablegát’ szó meg ’alligátor’-rá alakult át: ’Ilyen (Éljen) Húga alligator’ volt a csatakiáltás, amellyel a választás napjának reggelén a kerületi székhelyre, Héthársra ijesztően nagy tömegekben vonult be a falusi nép”.81 A rossz szomszédságra is van a nyelvi leleményt előtérbe állító történet: a folyton egymást bosszantó bertóti Bertóthy és Gan- zaugh birtokai a patak egymással szembeni oldalán vannak; mikor árad a víz és a Bertóthy-birtokot veszélyezteti, Ganzaugh átszól szomszédjának, hogy viszi a víz a predikátumát, mire Bertóthy megfenyegeti, hogy ha nem hallgat el, akkor nemsokára Halbaugh lesz a neve.82 A szójáték többször tréfás névetimológia: a fönt említett Bertóthy név eredete, hogy a Teremtő „rámutatott egy gazdátlan domíniumra, s egy ott őgyelgő sárosinak intett: - Bér to ti” (vedd ezt te)85; a Máriássy név eredetével is Szmrecsányi ismerteti meg az érdeklődőt84: névért állnak sorban az Úr előtt az emberek, de „unta is az ácsorgást az egyik sorban álló, s meg merte tenni, hogy az Ur jelenlétében nagyot ásított (...)- Még neve sincs, s máris ásít!” - kiált rá az Ur. Idővel beszédtémává, hivatkozási alappá válhattak maguk az emlékiratok is. Bornemisza Töredékek az életemből c. kötetében8’ Szmrecsányit említi, Berzeviczy Pulszky Ferenc emlékezéseit80, Atlasz - az egykori bártfafürdői főorvos - többek között Dessewffy József bártfai leveleiből idéz hosszan. ÖSSZEFOGLALÁS A XIX. század második felében, egészen az I. világháború végéig úgy tűnhetett, hogy a korábbi egy-két évszázadban elenyésző kisebbségbe szorult és szinte csak a helyi nemesség által fönntartott magyar nyelvűség idővel uralkodóvá válhat Sárosban, mindenekelőtt a városokban. A folyamat motorja a kollégium magyar társasága, a megyei nemesség, később a különböző egyesületek és a sajtó, valamint a magyarosodó német, tót és zsidó polgárok lettek. A magyarosodás első évtizedeit Berzeviczy foglalja össze: „A nagy átalakulás az eperjesi kollégium magyar társaságából és a bejáró megyei elemből indult ki a 67
