Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Sturm László: A sárosi nemesi társaság utolsó virágkora (2. befejező rész)
mázott Tárczayak fészke volt”.48 A kirándulások az 1850-60-as években még nem voltak szokásban: „A turistika és a nagyobb bátyus kirándulások abban az időben még nem voltak divatban; a nyári családi örömök többnyire az udvarban és kertben zajlottak le s a nagyobb gyermekekre rábízták, hogy maguk tegyenek továbbmenő fölfedezési utakat. Néha kivonultunk mind a ’füzes’-be, vagy ’kavics’-ra mint ahogyan nevezték”.4’ A kiegyezés után fokozatosan egyre általánosabb szokássá válik a kirándulás. Az Eperjesi Lapok 1899/34. száma felsorolja a városkörnyéki legnépszerűbb kirándulóhelyeket: „Távolabbi kirándulóhelyeink közül a nagysárosi, kapii és a soóvári várromokon kívül hí- vogatóan várnak reánk különösen: a Szent László-hegy, az Erdei lak, Borkút, Savanyúvíz, Ceméte, Magyar-Isla stb”. Az Eperjesi Lapok 1899. június 18-ai számában pedig Flórián Károly már kerékpáros kirándulásról számol be Turistaság kerékpáron c. tárcacikkében. A szünidőről hazatérő fiatalság körében a közös kirándulások a két világháború között is rendkívül népszerűek maradtak. Bornemisza leírása valószínűleg a korábbi szokásokra is fényt vet: „Fel kell említenem a kirándulásokat, melyeket az egymáshoz közel lakó családok, szűkebb körben rendeztek, és melyeknek a célja egy közelben lévő kirándulási hely felkeresése volt, a kirándulás összes örömével, a közösen hozott ’batyu’- élelem elfogyasztásával, a kiválasztott hely megtekintésével és az együttlét kellemes érzésével együtt. (...) Ilyen kirándulások gyakori célja volt Szinye Lipóc és ez össze volt kötve azzal, hogy megfürödtünk a Sultán ásványvízzel táplált, kicsi kis fürdőmedencében, a ’Spigli’-ben (...) Sokszor tettünk kisebb kirándulásokat a hőnigi, a tarkői és a Mardunya vagy a Kohut hegyekre. (...) Külön kell megemlíteni egy nagyszabású kirándulást a Kapivárra, amelyet az ázsgú- tiak rendeztek az egész megye fiatalsága részére. Ennek a kirándulásnak a fiatalok találkozása mellett a magyar összetartás is célja volt. A táj megcsodálása és a ’piknik’ elfogyasztása közben jutott idő a társasjátékra is”.’0 A TÁRSASÉLET KEDÉLYE Érdemes a többé-kevésbé az adott társadalmi körben máshol is általános keretek ismertetését kiegészíteni a sárosi események, szokások, észjárás, műveltség néhány töredékével, hiszen a helyi íz sokszor ezekben mutatkozik meg jellegzetesen. Jellemző ismertetőjele volt a sárosi nemességnek, hogy mind a három elterjedt nyelvet beszélte, illetve gyakran ezeknek sajátos, sárosi keveredésével fejezte ki magát. Szmrecsányi szerint ezen a nyelvi közösségen nyugodott a viszonyok patriarkális fesztelensége: „Ez a ’po-sarissky’ tette az úr és nem úr közti viszonyt fesztelenné, barátságossá, s ez volt az alapja annak a szoros kapcsolatnak, mely a falu népét a kúria urához fűzte”.’1 (A Szmrecsányi-kötetek címei is a sárosi nyelvet idézik.) A családok a fiúgyerekeket gondosan neveltették, Szmrecsányi szerint: „Ki Szebenbe, ki Lőcsére, Eperjesre, a módosabbja Pestre, Bécsbe került”.’’’ Az ifjúság nagy része ennek megfelelően csak a szünidőket töltötte otthon, akkor kapcsolódott be szorosabban a társasági életbe. A lányokat eleinte főleg csak otthon nevelték és tanították. Szinte mindenki tudott hangszeren is játszani, 62
