Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Fűzfa Balázs: A regényegész képszerűsége - Esterházy Péter Ottlik-rajzlapja
2 FŰZFA BALÁZS A regényegész képszerűsége1 - Esterházy Péter Ottlik-rajzlapja2 „Amit nem jegyeznek fel, abból nem lesz szöveg, az megmarad képnek’” - mondja Margriet de Moor, az emlékezés, az emlékek vizualitására utalva; Ott- lik regényeinek fontos jelentésépító' mozzanatát is jellemezve ezzel. A képszerűség pedig az általunk vizsgált hipertextualitás édestestvére, mert a lineáris szöveg hasonlóképpen más minó'ségbe való átlépését/átléptetését jelenti. Esterházy gesztusával természetesen megváltozik „az íráskép tere”4 - vélekedik Faragó Kornélia —, illetve, mondhatjuk, nemcsak megváltozik ez a tér, hanem más dimenzióba kerül át a „műegész”, merthogy eredendő funkciójának immár nem tesz eleget, ugyanis nem (el)olvasható: grafikus jelek sorozataként nem dekódolható. Tegyük ehhez hozzá, Tolcsvai Nagy Gábor szavaival, hogy „...az Iskola a határon mikro- és középszinten [ti. nyelvi szintekről van szó] elfogadás, makroszinten cselekvés, föllázadás, és újnak a létrehozása, ha nem is gyökeres vagy szélsőséges módon [ti. újfajta elbeszélőnyelv teremtéséről ír a szerző], S ez az irodalomelméleti belátás találkozik a funkcionális és kognitív mondatértelmezések lényegével, amennyiben ezek az elméletek a mondat szerkezetében jelentések megformált reprezentációját ismerik föl, ekképp az egymásból levezethető mondatok jelentését különbözőnek tartják (ellentétben a strukturalista és generatív megközelítésekkel). Vagyis a mondat nem csupán prepozíció, hanem képiség, azaz összetevők meghatározott elrendezése, és az elrendezés módja éppúgy része a mondat jelentésének, mint a logikai váz’”. A mondat eme „képszerűség”-ének szerintünk még ténylegesen nem vizsgált jelentősége van az Iskola a batáronhan. Ez természetesen erősen függ az adott kiadás tipográfiájától, grafikai lehetőségeitől is - és aki látott már négyöt Mo/«-kiadást egymás mellett, az nagyon jó érzékeli a különbséget, s azonnal érzékeli a grafikus formákba rejtett vizuális tartalomnak azt a jelentésességét, amelyről Tolcsvai Nagy Gábor beszél. A magunk részéről úgy véljük, hogy a regénynek a legszebb s legméltóbb kiadása még ma is az első, 1959-es, Sík Csaba felelős szerkesztésében megjelent kötet (kemény fedéllel, rajta papírborítóval, elegánsan szép rajzolatú betűkkel; szellősen, világosan, finom papírra nyomtatott oldalakkal). Kimondottan szerencsétlennek tartjuk - most részletezés nélkül - egynémely kiadás élőfejes megoldását, szinte olvashatatlan betűtípusát vagy ügyetlen borítógrafikáját. Mindezek ugyanis erősen csökkentik a könyvtárgynak mint alkalmazott (mű)alkotásnak az esélyeit s magának a szövegjelentésnek föntebb jelzett és Ottlik is igényelte rétegzettségét6 is. Ha pedig a textusegész tartalmi képszerűséget vesszük ismét bonckés alá, akkor érdemes Kulcsár Szabó Ernő észrevételét a szöveg vizualitásával kapcsolatban idevennünk: „Ottlik művében mindig a jelenet (olykor egy korábbi kép) az elindítója az epikus fázisoknak, amelyek aztán a képszerűség, kommentár, 49
