Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Halmai Tamás versei
A legszélső ház A legszélső házban a csillagász az asztrolábium fölé hajol, hogy kiszámítsa, hol van eltemetve, melyik erdőben, milyen sivatagban, a föld alól hol tündököl a nap, hogy fénye elér a legszélső házig, az asztrolábium fölé hajol, hogy kiszámítsa, hol hajol fölé, az égi törvény a lenti világban hová helyezte, nyelvet és időt adva neki, hogy számítani tudjon napot, földet, erdőt, sivatagot, s ne tudja meg sosem, ki az, ki számol, akit énnek hív a legszélső házban, csak asztrolábium, csak sivatag, csak számok és szavak akríbiája, csak csillagász, csak fölé hajolás, csak föld alól a nap, de sosem ő, a holtak nyelve szólítja nevén, de senki sem érti a holtak nyelvét, ha felkel nap a legszélső házban, nem érti, csak az asztrolábium. 47
