Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Halmai Tamás versei
HALMAI TAMÁS Mottó Nem azért keresünk, mert elveszett, hanem mert elvesztünk. Eleven szén A törékeny lény elfelejti, mi dolga volt a napsütésben, a szeretet bő áramában mi végre állt, egyedül, párban, tükröződött holtak szemében, fáradt bőrön kihunyó nappal, megtanulja és elfelejti, nem tudja majd a törékeny lény, mikor merítene a fényből tíz kehellyel, merít sötétet, mikor szakítana gyümölcsöt az életfáról, hervadást fog, mikor a szentírástudókat kérdezné, hideg követ faggat, megtanulja és elfelejti, kőből, sötétből, hervadásból épül világa, felejtésből épül világa, rossz mennyország, a többiek nem ott lakoznak, a szeretők s a szeretettek, akkor, legvégül, utoljára a törékeny lény visszafordul, újrakezdi, elvéti újra, idegen arc talált tükörben az arca, szemben önmagával nézi a nappal szembe nézőt, ez túl nehéz, ez bírhatatlan, ez nem való a földi testnek, vak pille, száll, ami már könnyű, megtanulja és elfelejti, 45
