Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Zalán Tibor: Nagyherceg - zenés mesejáték két részben
maszinájával a tévébe, ész onnan pedig nine visszaút. Műszorok lesznek a gyerekek, a szüleik meg cak nézik őket, cak nézik őket, még jól isz szórakoznak rajtuk, cak azt nem veszik észre, hogy a valószágban nine többé kiszgyerekük. NAGYHERCEG Ez rettenetes. Valamit tennünk kell. KÉK FESTŐ Éppen jókor jutott eszedbe a gondolat. PERCEGÖ ÁRNYALAK Annál isz inkább ajánlatosz a celekvész, mert moszt éppenszéggel téged kérésznek. KÉKFESTŐ Engem? PERCEGÖ ÁRNYALAK Naná, hogy téged. Te vagy az egyetlen gyerek a házban, akit még nem szikerült Gomilkának beizélnie a tévébe. NAGYHERCEG El kell foglalnunk a pincét! PERCEGÖ ÁRNYALAK Okosz gondolat, de azzal cak az angyalokon szegítesz. Legfeljebb az ördögökön, de azokon meg minek? NAGYHERCEG Ki kell szabadítanunk a gyermekeket a tévé rabságából! PERCEGÖ ÁRNYALAK Ez már jobb ötlet. KÉKFESTŐ De hogyan? NAGYHERCEG De hogyan? PERCEGÖ ÁRNYALAK'De hogyan? MÓCÁRT Csokit vegyenek! Dzsokit vegyenek! Csokis Dzsokit vegyenek! Na, vesztek bámész lelkek, vagy nem vesztek? Ha vesztek, utána a csokis dzsokiért megvesztek, ha nem vesztek, a bánattól megvesztek, szóval mindenképpen esztek, vagy csokit, vagy könnyet esztek, s ha nem vesztek, akkor elvesztek, én az üzleten semmit se vesztek... NAGYHERCEG (Pénzt dob Mócártnak, aki egy Dzsoki-csokit ad neki cserébe. Nagyherceg nézegeti.) Remek. Egészen találékony. Te engem emlékeztetsz valakire, hékás... MÓCÁRT (Elfakad sírva.) Ne is mondd, nagyherceg... NAGYHERCEG Te tudod, hogy ki vagyok? MÓCÁRT Én ne tudnám? Ne legyen Mócárt a nevem, ha nem találkoztunk már legalább egyszer. Na mindegy. Szóval, ha már így kérdeztetek... PERCEGÖ ÁRNYALAK Nem kérdezte a Mószártot senki! NAGYHERCEG Elhallgass! Hallgatunk! MÓCÁRT Hogy beszéljek, ha el kell hallgatnom? NAGYHERCEG Megvan. Tényleg te vagy Mócárt! MÓCÁRT Mócárt, aki voltam. Mert egy ideig, ugye, a Mozart-kuglert - na, mi is az a ti nyelveteken? - hát azt a kerek csokit, na, csokitallért forgalmaztam az embereknek. Tudod, van egy névrokonom, az ő arca van a csokikon. Van? Volt. Hallod őt? Amikor csönd van, hallani lehet. Legyen egy kicsi csöndje a füleknek... (Fülelnek. Fölerősödik a Mozait-zene, elnyomja a tévézajokat. Megbűvölve hallgatnak. Majd ismét a tévézaj veszi át az uralkodó szerepet, a Mozart-muzsika eltűnikj Szóval, volt idő, amikor az emberek még zenét hallgattak. Mozart-zenét. És ették a Mozar-kuglert, mert az finom. Volt. És eljött az idő, amikor már nem hallgattak Mozart-zenét, sőt, semmilyen zenét sem, csak a tévét nézték. Egyetlen Mozart-csokit sem vettek meg. És akkor azt mondta az én szomorú gazdám: ha nem kell a Mozart-csoki, kellhet majd a Mozart-Dzsoki. Az én Mozartom finom kis képe helyett - na gyere, nézd meg 24
