Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Czakó Gábor: Holt lelkek, A halál civilizációja, Eszközök eszköze
A halál civilizációja Tizenöt éve tartunk csirkéket, s ezalatt összesen egy tyúkunk kotlott el, pedig igyekeztem frissíteni az állományt magyar vörös parlagiakkal, kendermagosokkal, kopasznyakúakkal. Ügy látszott, hiába. Már arra gondoltam, hogy vége, a csirke nevezetű lény az ember tenyésztő technológiájának függvénye lett. Ha kitörne egy világméretű áramszünet, és a tojások megzápulnának a keltetőkben, akkor ennek az állatfajnak legföljebb hírmondója maradna eldugott és elmaradott tanyákon, távol a csirkegyáraktól. Mert köztudott, hogy a mai falusi állomány zöme is onnan érkezik napos csibe korában. Mit ad Isten: az idén, májusban kitartóan ül egy kendermagos a tojóládában. Nyúlok feléje, megcsíp, szárnyát fenyegetően emeli, s kotyog. Nosza, összeválogatok neki tizenkilenc tojást. Mire végzek az előkészületekkel, s viszem a faforgáccsal bélelt fedett házikót, addigra nagy a ribillió a baromfiudvarban: a jövendő tyúkmamát megtámadták a többiek: kergetik az egyik sarokból a másikba, ütik-verik. Mind a tíz. Amikor beszorítják valahová, akkor peckesen odavonul a nagy vörös kakas, és személyesen intézi az agyabugyálást. El- rekesztek egy zugot, beteszem oda a költőládát, meg szegény reszkető kotlóst. De nem ül le, mert társnői és ura szüntelen ostrom alatt tartják. Nekiugranak a védőhálónak, csapdosnak, kárálnak, kodálnak, rikácsolnak, vijjognak valami fölfoghatatlan gyűlölettel. Kénytelen vagyok a kotlóst áttelepíteni a műhelybe. Az ügyetlen költés eredménye öt kiscsibe. Örülünk nekik. Az egész család szabadon kapirgált a kertben egészen addig, amíg meg nem tollasodtak a kicsik, és anyjuk el nem hagyta őket, hogy a paprika-ágyásban csipegessen. Amikor az öregeket etetem, ott áll a baromfiudvar ajtajában, s vágyakozva lesi, mit öntök be a tyúkos vödörből. I la így van, legyen meg az ő akarata: este beengedem a többi közé. Másnap reggel fönn ül a létra tetején: nem mer lejönni. Amikor kiöntöm a tálba a magot, csak leröppen, mire a többiek ott folytatják, ahol két hónapja abbahagyták: mind a tízen nekizúdulnak, élükön a kakassal, s verik agyba-főbe. Bűne rettenetes: életet adott. • A baromfiak viselkedése alig különbözik az emberekétől; járjunk bár csavargók vagy akadémiai doktorok között. A legáltalánosabb mai népszórakozás a moziban vagy a tévé előtt gyilkosságokon élvezkedni, ugyanakkor elterjedt alapállás irtózni az élettől. Amikor feleségem a negyedik, ötödik, hatodik gyermekünket várta, óvodai-iskolai anyatársai egyre döbbentebben csapták össze a kezüket: no de Evikém! Minek? Hány és hány családban, kórházban ajánlgat- ják a rokonok, orvosok a születendő gyermek meggyilkolását? Nyelvédesanyánk mindent tud társadalmunk lelkiállapotáról: a várandósságot kötelező terhességnek mondani. Akinek áldottság csúszik ki a száján, az nevetséges alak. „ Valójában, még ha a mai társadalmi problémák különböző' és sillyos szempontjai magyarázzák is az erkölcsi bizonytalanság légkörét, r olykor gyengítik is az egyes cselekvő' személyek alanyi felelősségét, tény, hogy egy hatalmasabb valósággal állunk szemben - írja II. János Pál az Evangélium vitae, magyarul Az élet evangéliuma c. enciklikájában. Nos, ezt a bizonyos „hatalmasabb valóságot” „a szó szoros 24
