Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Életünk-díj, 2005: Fehér Béla: Anyajegy, Molnár Miklós: Bolond Istók életiratai, Balogh Robert: A szobor megszólal
Marskutatás, génsebészet, mobiltelefonia? S így a hatmilliárd ember piszkában fullad meg a Föld? Most kinevetsz? Pongyolán idézlek? Sehol egy versláb, de még Rousseau-t sem fedezed fel soraimban? Tudod, pár hónapja Debrecenben kivágták a fád? iMár szabadversben is csak bolondozhatunk, Mihály! Olyanok vagyunk, mint szegény Zsuzsi, táborozáskor! Azt mondod, nó'k? Hogy a gyászos koporsóból már angyallá lett Lillád? Rajzolni könnyebb lenne őt, mint bármilyen fürge földi nőt? Mert a szárnyak nemes íve elfedi a míves csúcsokat. Most itt állsz, kőbe szoborva, évente tán még meg is koszorúznak! Amúgy válladra száll a fila/ule madár, néha tán rád is csinál... Mert bizony téged ideát tanítanak, Drága kincsein, galamb ócskáin, Csikóbőrös knlacsocskám! Minden kisdiák megízleli kétszáz éves versedet. Ez hát az öröklét, biflázzák pályád, mit, mikor írtál, Kit szerettél, korszakolnak, vizsgálják filozófiád... Kínkeservvel megírnak néhány verselemzésecskét...
