Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Életünk-díj, 2005: Fehér Béla: Anyajegy, Molnár Miklós: Bolond Istók életiratai, Balogh Robert: A szobor megszólal
- Le a gonosz nyipandipandi rokonaival!- Robbantsuk föl az Oregtemplomot!- Éljen a Szovjetunió! A sokaság fortyog, átkozódik és gesztikulál. Kevés embernek tetszenek ezek a bekiabálások. - Kuss! Anyátoknak ugassatok! - bömbölik itt is, ott is.- Most legyenek nyugodtak a szemek és szívtelen a szív! - dörgi Szabó Dezső, miközben egy jegenyefa tetejére fölkeselyűsödve tartja szemmel a szét- hemzsegő bolsevik frenézist. - Mert látni kell rebbenés nélkül, mutatni kell irgalmatlanul. Mert ezek ellen a silány mikrobák ellen a leghatalmasabb orvosság: meglátni őket. Hisz oly nyomorultak, oly undorítóak, hogy a puszta meglátás halálos ítélet számukra.- Éljen I. Ferenc József császár! - kurjantja Josef Svejk, a 91. ezred 11. kompániájának ordonánca, majd közli a mellette állókkal: - Ceské Budéjovicében a káplárunk, egy bizonyos Rüzicka, folyton bejött a hálótermünkbe, és azt mondta: „Szükségem van az irodán egy intelligens emberre, aki ismeri a Bibliát, jól fogalmaz és szépen ír.” Ha valaki jelentkezett, kivezette a folyosóra, kezébe nyomott egy söprűt meg egy vödröt, és ráparancsolt: „Irány latrinát pucolni! De csillogjon ám, különben kiköttetem!” Podskalíban ismertem egy Holecek nevű hagymatermelőt, aki Baníkba járt tekézni. Valami Krízek nevű fuvaros Celakovicéből eltalálta a búcsúban egy széklábbal Lysy nad Lábem- ben. Mikor a halálos ágyán a pap megkérdezte Holecektől, mi az utolsó kívánsága, azt felelte: „Szeretnék egy jó nagyot fingani a Simplon-alagútban.” Par- dubicében meg elkaptak egy porosz matematikatanárt, valami Herdert. Vonaton érkezett, üreges botja volt, ezüstgombbal a végén, és több mint ötven kiló ciánkálit rejtett bele. Meg akarta mérgezni az Elba vizét. Ezt a bizonyos Herdert aztán Hradec Královéban belefojtották egy latrinába. Kamenná Zehrovi- cében viszont volt egy kocsmáros, valami Beránek, akinek a lánya egy rettenetesen büdös lábú asztaloshoz ment feleségül... Vagy itt van az a Tichánek nevű golyvás mészáros, aki Kladno mellett, Rozdélovban lakott...- Fogja már be a száját! Nem hallani, mit mondanak az emelvényen. Istók ezalatt megadóan tűri, hogy lemeztelenítsék alsótestét, aztán a deresre kötözzék (melyet a Munkásmozgalmi Múzeum adott kölcsön a mai különleges alkalomra). Állandó feszes dobpergés közben munkához lát a főkorbácsnok. „Múljék el tőlem e 150 bürökpohár!” - fohászkodik Istók, midőn először sújt le rá a kancsuka. A harminckilencedik korbácsütés után elájul. Az ítélet-végrehajtás után a városi pártbizottság rendeletére vendégül látják a hatalmas gyülekezetét. 777 akó bor, 800 hektó sör, 200 liter pálinka és 3500 pár virsli fogy el. A nép ordítozva élteti Istókot, hiszen neki köszönheti a krőzusi ingyenlakomát. A viharos lelkesedés hamarosan zendülésbe csap át. „Mindent elsöpörni!” Benyomulnak az Állami Áruházba, és amit csak találnak, kihajigálják az utcára. Ezután az élelmiszerraktárakhoz vonulnak, és szilajul hozzálátnak a készletek kidobálásához. A boltokban ugyanezt cselekszik: elmozdítanak minden ehetőt és ihatót. Amerre elvonul a tömeg, széltében-hosszában hangos szóval követeli az ablakokon kibámészkodó asszonyoktól, hogy hajigáljanak ki min92
