Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Haklik Norbert: Big Székely Só
göndör fürtű, vastag szájú bakfis; kíváncsian tekintgetett a fürdőző szőkeség felé, aztán lassan levetkőzött, belépett a zuhanyzóba, és lelkes sóhajokat s nyögéseket hallatva, mohón falni kezdte a másik leányzó ajakát.- Ej, de odabújnék közibük... - sóhajtott fel az egyik atyafi, s ekkor - mintha csak végszóra tette volna - megjelent a fürdőszoba ajtajában egy csóré férfiú, peckesen belépett a zuhanyzóba, mire a leányzók pajkos nyelvcsapásokkal kezdtek ügyködni a szerencsés sorsú úriember meglehetősen termetes hímtagján.- Há’ ez mekkora lőcsöt növesztett! Bérakhatná a szekérbe petrencésrúd- nak! - jegyezte meg valaki az asztal mellől, mire Demeter Jóska eképpen felelt:- Ejszen az enyém es ugyanvalóst megnövekedett, mióta Barna béüzemelte ezt a masinát! Elősünk azonban ekkor ismét megnyomott néhány gombot a gépezeten, mire az egymáson oly lelkesen ügyködő hármas eltűnt a képernyőről, aztán visszazárta a szerkentyű fedelét, és eképp fordult az egybegyűltekhez:- Ezzel a gépezettel - intett az asztali DVD-lejátszó felé - bármikor otthon es nézegethetnek ilyen bögyös leánykákat, meg szerecsen fehérnépeket. Ezeken a korongokon - intett a lemezek felé - mind csak ilyesmik vannak. Erde- kelné-e magukat?- IIá’ hogyne érdekelne... De kinek tellik ilyesmire minálunk?- Nem kerül az semmibe. Este már haza es viheti, aki kiállja a próbát.- Ejszen miféle próbát, Barna?- Aki kendtek közül ma éjfélig a legtöbb pálinkát bírja meginni, annak ajándékba odaadom a szerkenytűt, a lemezekkel együtt, aztán bámulhatja otthon kedvére a paráználkodást. Csak nehogy az asszony meglássa...- No, ejszen hozhat es egy hektó pálinkát, korcsmáros uram! - kurjantott kevélyen Demeter Jóska felé az egyik atyafi, mire a többiek is nagy magabiztossággal kezdtek fogadkozni, hogy ők bizony a csillagokat is leisszák az égről, ha aztán efféle mozgóképek nézésével múlathatják az időt odahaza bármikor, amikor kedvük szottyan rá. Kora délutánra már Demeter Jóska teljes pálinkakészletét leeresztették a torkukon a derék székelyszolyvai férfiemberek, s a korcsmárosnak a kányádi kolléga bodegájából kellett pótolnia a készletet. Ekkor már az egész faluban híre ment a pálinkaivó-versenynek, s a szolyvai asszonyok türelmesebbjei is ott szurkoltak emberüknek az asztaloknál, bár egyetlen résztvevőben sem volt annyi mersz, hogy felvilágosítsa hitvesét arról, mi lesz az elkeseredett küzdelem nyertesének jutalma. Estére már jónéhány versenyzőt vödörnyi hideg vízzel kellett fellocsolni a padlóról, s ahogy közeledett az éjfél, már csak Fazakas Miska és a mértéktelen szeszfogyasztás terén korábban is komoly érdemeket szerzett Pócos Tóni bírták az iramot. Verejtékező arccal, vérben forgó szemmel, ültében is szédelegve emelt újabb s újabb poharat a szájához a két vetélytárs. A torkukon leeresztett alkoholmennyiség által meggyöngített kezük azonban csak egyre szélesebb cikkcakkokkal találta meg az utat ajakukhoz a pálinkáspohárral, mígnem Pócos Tóni - anélkül, hogy részegségében észrevette volna - elkövette azt a vétséget, amelynek következtében az első székelyszolyvai pálinkaivó verseny egészen másképp végződött, mint ahogyan azt Barnánk kitervelte. 69
