Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Aranyi László versei
2 2 ARANYI LÁSZLÓ Hétrét görnyedt banya vagyok. A gyilkos leheletű, a gyilkos harapású. Girnyókat nyuvasztok. Embrió-póz: szunnyad, majd szusszan, s izzadtan csúszik. Kígyófejű mankót lóbál; lépre csal a fogyó Hold foghíjas sarlója. Megfertőzöm a zsoldost, a pribéket, a csökött szolgát. Ugyanolyan hitvány ki végrehajt, mint a zsarnok, s a kiadott ukáz. Hétrét görnyedt banya vagyok, a gyilkos leheletű, a gyilkos harapású. Holtak ébrednek, élők egymáshoz bújva suttognak, egymáshoz bújva delejes éjben élve rothadnak... Zarathustra Eszre sem vették. (Bár a kiemelkedés nem volt észrevétlen.) Vígan legelt a nyáj. Hol van már a pásztor? A kecskékkel párzó! Jajra-nyíló szájban a savanyú nyál íze újra, ős-kínok kínja visszatér. Megtapsolják mind a mutatványost. Szajhák, kufárok pofázmányán megalvadt festék, valaguk pőre. Eljött? Eszre sem vették... Lilith
