Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 3. szám - Margittai Gábor: Reggeli a Lavinában

amihez már idegen kezek és szívek is elegendőek. Magunkban azért a lokálpatrióták igéit mormoljuk: Emlékezni kell és emlékeztetni... Akkor a holtak kissé élni fognak, s az élők kissé elnémulnak. De túl messzire jutottunk, így a Lavinában ücsörögve.

•

Milyen lehetne a kismagyar lokálpatriotizmus?

Mert a nagymagyar sokszor tökéletes félreértés volt:

Gömör-Kishont megye jó magyar népében,

Magyarosodásra hajló németjében;

Komázó tótjában, a ki büszkén vallja,

Hogy magyar szóláshoz vagyon foganatja:

Látja szivünk azt a jövendő' országot:

Egységes és boldog nagy Magyarországot!- amint az együgyű, nagyon együgyű dalocska mondja.

Annyi helyre léptünk mi is otromba idegenként. Falak mögé, magashegységekbe, erdei szerpentinekre. Leereszkedünk a Tátrából, le a felföldekről; s állunk most lenyűgözve a szepeshelyi istenházában, az utolsó óesztendei misén, miközben elszállnak a szlovák imák a magyar szentek fölött. Rikítunk színes túraruhánkkal az ünneplő tömegben, még a hátsó padban megbújva is. Az utolsó magyar-szász polgárokra gondolunk, a szép és puha marcipánpolgárságra, amelynek tájait, városait néha jólesik kényelmesen meglátogatnunk, miközben már semmi nem jelenti azt, ami.

A tátralomnici fürdő romos épülete

46