Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Marafkó László: Emléktöredékek Weöres Sándorról
MARAFKÓ LÁSZLÓ Emléktöredékek Weöres Sándorról A hetvenes évek elején, Weöres Sándor pécsi évtizedét (1933-1943) kutatva felkerestem a költő akkor még élő pécsi barátait, kortársait. Emlékeik az 1977- ben az Irodalomtörténetben megjelent dolgozatomban néha csak adatként, utalásszerűén jelennek meg. Leveleim rendezése közben nemrégiben a kezembe került Várkonyi Nándor és Bárdosi Németh János emlékezése. Ezekben a velük folytatott beszélgetésről készült írásos feljegyzéseim nekik elküldött változatát pontosítják, számos részlettel gazdagítva a Weöres-életrajz említett fejezetét. A dokumentumokat betűhíven közlöm. Mindenekelőtt Várkonyi Nándor nekem szóló kísérőlevele: „Pécs, 75. I. 9. Kedves Lacim! Bocsásd meg, hogy 5-i soraidra nem feleltem azonnal: elkaptak a náthaláz utórezgései, s levertek lábamról. Tegnap tápászkodtam föl. A küldött emlékezések szövegébe néhány hiba csúszott be; lehet, hogy az én közlésem volt téves, lehet, hogy Te értettél félre — mindegy, nem fontos, mindenesetre kijavítottam. így a szöveg kissé bővebb lett, viszont hiteles, felelősséggel vállalom, s azt használhatod fel belőle, amit jónak látsz. Publikálni szándékozol? Az Universitas-ban? Nagy megtiszteltetés lenne. Megkérnélek valamire: régi jó barátok vagyunk, légy szíves, tegezz vissza. Kösz! Ölellek szeretettel Nándor” Az Universitas a pécsi egyetemek és főiskolák közös hetilapja volt, amelyet 1972-75 között én szerkesztettem, s Várkonyi Nándor a boríték fejléce alapján gondolta, hogy a lapba szánom a visszaemlékezést. Várkonyi Nándor visszaemlékezése 1971. november 10-én (a pontozások nem kihagyást jeleznek, az emlékező így jelölte a témaváltást): „Weöres Sándorral 1933 szeptemberében ismerkedtem meg, midőn Pécsre jött, és beiratkozott az egyetem jogi karára. (Fél év múlva a bölcsészetre tért át.) Pécsre jövet felkeresett munkahelyemen, az Egyetemi Könyvtárban; hamarosan összehozott Takáts Gyulával és Tatay Sándorral. Az ismeretségből barátság lett, mely mindazóta tart. Weöres néhány évvel később, egy ideig Schridde Eváéknál lakott. Sch. Éva magyar-francia szakos bölcsészhallgató volt; Párizsban is járt, egy leánynevelő intézetben volt felvigyázó. Anyja özvegyen élt, a Bajcsy-Zsilinszky út (akkor Siklósi út) alsó végén laktak, a mai felüljáró környékén. Az ott összeverődött társaságba tartozott Csorba Győző és Hesz Kálmán, Éva barátja, szintén bölcsész. Évát 1942-ben, Észak-Erdély ideié
