Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Vasadi Péter: A látnok

Fehér hárászkendő a vállán.

Lelógnak rojtjai.

Mintha lábujjon állna.

Indulni készül?

Nem. Megérkezett.

*

Aztán tömeg. Ingó zászlók. Bazársor. Állandó sorbanállás. Utcákon alszanak. Tábortüzek. Seregnyi rendőr. Mentőkocsik. Hozsanna. Üveges tekintetek. Mezőn térdeplő sokaság. Fáklyafüzér a templomon. Zokognak. Mellüket verik és részegek. Az éj akkor lánggal ég, mint a pirkadat.

Tegnap is vérezett, sorban ülve lépcsőkön szipogják. És Mariette? Becsomagolt egy este. Vonatra szállt. Átzötyögte a fákkal tűzdelt sötétet. Másnap az első állomáson leóvakodott. Látták ide-oda ringani a kendőrojtjait. S nyoma veszett.

A Semmihez sugárnak elszegődött?

A tikkadt föld ihatta föl mohón.

49