Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Siklós László: Polgárok és burzsoák a szocializmusban

Ok erre a szerepre készültek. Okét a ’70-es évek végétől felkészítette a Párt. A „vörös burzsoázia” ugyanis 1980-ben már létezett. Aczél György főideológus, akkor miniszterelnök-helyettes hosszú interjút adott Paul Lendvai osztrák újságírónak, az Europäische Rundschau részére. Aczél a következőket mondta Lendvainak: „Az ellenünk felhozott vádak egy további csoportja szerint mi sem vagyunk képesek megszüntetni az osztályokat, sőt kitermeltünk volna egy új osztályt, a „vörös burzsoáziát”. Aki hisz az ellenünk irányuló propagandának, az fölöttébb nagy fajsúlyú problémának tarthatja ezt. Nem tagadjuk, vannak emberek és közöttük vezetők, akik külsőségekben, életvitelben és gondolkodásban is feladják korábbi önmagukat, s ez azután magatartásuk, munkastílusuk, munkamódszerük eltorzulásában és sok egyéb formában megnyilvánulhat. De ez egyedek kérdése, nem egy egész rétegé. És egész sor biztosíték óv az egészségtelen és káros elkülönüléstől.”

Továbbá: „nem kell félnünk attól, hogy létrejön nálunk egy néptől elszakadt, önös érdekeire tekintő mandarinréteg. Nem tagadjuk, hogy voltak, vannak és lesznek esetek, amikor emberek visszaélnek hatalmukkal, de a rendszer morális és törvényes rendje képes gátat vetni ezeknek a megnyilvánulásoknak, s egyre szűkíteni mozgásterüket.

Az »új osztály« létét sokan azokkal a juttatásokkal és előjogokkal próbálják bizonyítani, amelyek a reprezentációhoz szerte a világon hozzátartoznak. Előfordulhatnak néha túlzások nálunk ezen a területen, de ezeket elég szigorúan visszaszorítjuk, és igyekszünk, hogy teljesen megszűnjenek. A tisztségekkel járó reprezentáció egyébként nem lehet ismérve egy társadalmi kaszt kialakulásának. Jóval megbízhatóbb következtetésekre juthatunk, ha például a politikai vezető posztokat betöltő emberek jövedelmi helyzetét vesszük szemügyre - a magánvagyonukról már nem is szólva.” Magyarul megjelent a Valóság 1980/12. számában vezető anyagként, tehát hangsúlyosan.

Különös, hogy Aczél nem elvtársakról beszélt, hanem emberekről! Később szóba került Burgert Róbert neve, Lendvai hozta szóba. Burgert az egyik kirakatba helyezett mamutvállalatnak, a Bábolnai Állami Gazdaság-kombinát kiemelt vezetője, érinthetetlen, teljhatalmú elvtárs, aki megtestesítette a mandarin fogalmát. Volt még néhány, például Horváth Ede, a győri Rába-Vagon igazgatója, aki „vörös báró” néven lett közismert.

Melyek voltak az Aczél György által is elismert juttatások és előjogok? Mit leplezett a reprezentáció?

A vörös burzsoáziához tartozóknak joguk volt szolgálati lakáshoz (házhoz, villához), emellett a feleség vagy a gyerek részére természetesen építhettek saját házat, amihez kedvezményes építőanyagot, bontást, C-fuvarlevelet stb. kaptak; joguk volt vállalati autóba ülni, amit sofőr vezetett, a szigorúan őrzött kocsikat a fővárosban és a megyeszékhelyeken/járásokban pártgarázsokból irányították, szervizelték; ezek az autók szállították a feleséget fodrászhoz, piacra, a családot családi ünnepségekre, színházba, fogadásokra, üdülésre (kivéve Szűcsit és Kubát, mert oda repültek) e távolabbi helyekre joguk volt elutazni üdülésre; ha megbetegedtek, joguk volt a saját kórházaikba feküdni (Kútvölgyi, Honvéd, BM-kórház stb.), gyerekeik, unokáik bejutottak az egyetemekre, főiskolákra; ott kiemelt KISZ-munkájuk révén már további előnyöket élveztek,

29