Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Siklós László: Polgárok és burzsoák a szocializmusban
egyedileg. Csak megnyomorított proletárok és kivégzőosztagok, azok irányítóival. Az adófizető polgár emlegetése is hibádzik. Ez a fogalom szabad kereskedelmet, iparűzést, jövedelmet stb. feltételez, ami után az egyén, a cég, a vállalkozás adót fizet. Ez mind nem a szocializmus jellemzője 1980-ban. Akkor Mo.-on bérből és fizetésből élt a dolgozók 99 %-a, s nem adózó polgárként tartották számon. Az akkori egészségügyi biztosítást (SZTK-t), a nyugdíjjárulékot levonták a dolgozó fizetésből. A maradék 1 % kisiparos, kiskereskedő, egyéni paraszt, író, előadóművész stb. valóban adózott. Ok viszont inkább az ellenségképet testesítették meg. „5. (táj. néha ü'éf. gúny.) vidéki kisiparos, kiskereskedő, jómódú parasztgazda.” „8. Paraszt, különösen jómódú paraszt” - sorolja a polgár további fajtáit az értelmező szótár. Kérdezhetjük, a nyelvész professzor elvtárs miért csak a vidéki iparost, kereskedőt sorolta a tréfás-gúnyos megszólítás kategóriájába? A fővárosi kalaposmestert, cipészt, a piaci kofát, a bazárost miért nem? Lehetséges magyarázatom: elsősorban a gyűlöletkeltés volt a párt célja minden eszközzel. A városi proletárt a falusi, kisvárosi állampolgárok elleni utálatra, irigykedésre nevelték. A 6. ponthoz csak annyit teszek hozzá: a paraszt-polgár mint réteg, fogalom a magyar társadalomban létező és megbecsült kategóriának számított a XIX-XX. században. Ehhez elegendő elolvasni a népi íróktól néhány szociográfiát és más műfajú könyvet. De hát őket is üldözték, szétverték, internálták, új nevet adtak nekik. Ok lettek a népnyúzó kulákok (akkor is, ha csak húsz hold földön gazdálkodott a család). A polgár szó ilyenformán kitágított definícióján kívül még egy meghatározás szerepel az értelmező szótárban, ez a kispolgár. (IV. kötet, 194. o.) „Kispolgár fn. 1. (polgári társadalomban) a polgárság azon rétegének tagja, amelyet a kisiparosok, kiskereskedők, kishivatalnokok és az ezekhez hasonló helyzetű személyek alkotnak.” Közgazdaságilag: „kisárutermelő, kiskereskedő, aki csak kismértékben (es. egyáltalán nem) használ fel bérmunkát.” „2. (átv. rosszalló) kicsinyes, korlátolt gondolkodású, szűk látókörű személy; nyárspolgár, (átv. rosszalló) (Szocializmusban, szocializmust építő társadalomban) olyan ember, aki nem tudott megszabadulni a polgári társadalom előítéleteitől.” Az 1. definíció foglalkozásuk szerint sorolja ehhez a réteghez az embereket, valójában szakmák szerint. De nem sorolja fel, hogy mely szakmák művelői, és milyen termelési funkcióban kispolgárok, ami pedig meghatározó a szocializmus építése idején. Például létezett cipész (javító), fodrász, fogtechnikus stb. Igaz, hogy a szakmája — foglalkozása - úgy alakult ki, hogy egyedül dolgozzon vagy családtagjaival, esetleg inassal/segéddel valamely kisműhelyben, saját lakásában, pincében, bérelt helyen; mégis, ez a „termelési forma” - a marxizmus szerint - a kapitalizmusban fejlődött ki. Művelője tehát marxi értelemben kicsinyes, korlátolt, szűklátókörű személy. Ha következetes maradt volna a szótáríró, úgy a címszóhoz az 1. pontban nem írja azt, hogy polgári társadalomban, hiszen a 2. pontban máris adaptálja 26
