Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Siklós László: Polgárok és burzsoák a szocializmusban

SIKLÓS LÁSZLÓ Polgárok és burzsoák a szocializ­musban Ki számított polgárnak 1948-1990 között Magyarországon? Helyesebben, kit bélyegzett annak a szocialista rendszer? Negyven éven keresztül minden párt-, szakszervezeti-, KISZ-kiadvány tárgyalta, újságok, brosúrák naponta elemez­ték, marxista társadalomtudósok sommásan és gúnyosan felemlegették, mint a letűnt rendszerek csökevényes néprétegét, illetve társadalmi osztályát. Kerestem elfogultság-mentes definíciókat. Gondoltam, erre alkalmasak a lexikonok, szótárak, hiszen azokat nyelvészek, történészek egzakt módon fo­galmazzák. íme az eredmény. Az új Magyar Lexikon V. kötetét 1961-ben adta ki az Akadémiai Kiadó. Ez természeténél fogva elfogulatlan forrás kell legyen. Csakhogy ilyen címszó: polgár - nincs benne. Akkoriban nyilván véletlennek tartotta a jámbor olvasó. Később már el kellett gondolkodnunk, hogyan? Ami kényes, arról inkább ne beszéljünk? Miféle választ adott volna a szerkesztőség, ha valaki megkérdezi, ez a szó miért hiányzik? Biztosak lehetünk, lenyomozták volna, ki az illető, mi­féle ellenséges szándékkal kéri számon a szerkesztő elvtársak munkáját? A kér­dezőnek ki volt az apja, kulák, csendőr, katonatiszt, báró? Azon nyomban rááll a titkos ügynök... Párthívő pedig nem kérdez ilyet, mivel nem hozza zavarba a másik poszton ülő elvtársat. Az őszinte válasz pedig így hangzott volna: ezt a fogalmat ki kell törölni, ir­tani a magyar nép emlékezetéből. Találunk viszont „polgárháború” címszót („az osztályharc fegyveresen ví­vott formája”), „polgári demokratikus forradalom Mo.-on” címszó is van („1918. október: az 1918—19-es forradalmak első szakasza, az első polgári de­mokratikus forradalom Mo.-on”), „polgári radikalizmus” címszót... ezeket mind hosszasan, részletesen tárgyalja. És megvan a polgárság címszó. „Lásd: burzsoázia.” Vagyis, ha én egy átlagpolgárról szeretnék általános definíciót kapni, azon­nal elirányít az egykori kizsákmányoló osztályhoz. Egy XX. századi gimnáziu­mi tanár, cipész, kovácsmester (segéddel, inassal) a falusi vegyesboltos házas­pár-tulajdonos (vályogházban), a postamester nem más, mint ennek a kizsák­mányoló osztálynak a tagja. Közbülső eset az 1961-es Magyar Tudományos Akadémia álláspontja szerint nincs! Akkor írtak volna róla. Es írtak volna az athéni polgárról, az ókori római polgárról is. Ki tehát a polgár? Pontosabban, mi a polgár a szocialista állásfoglalás, sze­me szerint? Azért pontosabb a második kérdés, mert a marxi-lenini fejtágító tanfolyamok megfogalmazásában leginkább szemét, trágyadomb, amit kido­bott magából a fejlődés, és ma már semmire se való. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom