Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Tverdota György: Legalább N. A. sejtse meg...
2 TVERDOTA GYÖRGY Legalább N. A. sejtse meg...* Örülök a szép alkalomnak, amellyel Vas megye vezetése, Celldömölk önkormányzata és nem utolsó sorban a Kresznerics Ferenc Könyvtár megajándékozta Celldömölk városát azáltal, hogy egyik kiváló szülöttének, Németh Andornak emléktáblát, ünnepséget, s így megkülönböztetett figyelmet szentel. Személyesen azért érzem szerencsésnek, hogy felkérést kaptam előadás tartására Németh Andorról, pontosabban Németh Andor és József Attila kapcsolatáról, mert most végre az évtizedek során felhalmozott bővebb ismereteimmel és érettebb tudással felfrissíthetem, korrigálhatom és kiegészíthetem azt a régi kettős portrét, amelyet 1987-ben a Gondolat Kiadónál napvilágot látott Ihlet és eszmélet című tanulmánykötetemben jelentettem meg. József Attila tragikus halála után sokan idézték Szabó Dezső Ady Endre kapcsán mondott, elhíresült epés megjegyzését, amely szerint a költő sírján dudva és barátok teremnek. A nagy költő születésének 100. évfordulóján talán szintén túlságosan sokan csil- logtunk-villogtunk, s ebben a csillogásban volt valami talmi. Saját lelkiismeretemet is megnyugtathatom azzal, hogy egy olyan emberről beszélek, aki a dudvák közt igazi kultúrnövény volt, aki a legelsők között érdemelte meg, hogy a József Attila barátja kitüntető minősítést írják a neve után. Ezt az embert Németh Andornak hívták. Ebben a kitüntető minősítésben: József Attila barátja, Németh Andor esetében rejlik valami lekicsinylés is. Arthur Koestler, József és Németh közös jó barátja, sikerei csúcsán vallotta meg, hogy - noha nemzetközi hírnév tekintetében a budapesti barát meg sem közelíthette őt - Némethet magánál tehetségesebbnek tartotta. Celldömölk kiváló szülöttje, hogy egy pillanatra kölcsönvegyem a biblia nyelvét, a meghívottak közé tartozott. Elogy nem lett belőle kiválasztott, azért a sorsát és az alkatát illetheti szemrehányás. A lélekgyógyásznak a fekete kolostorban, tehát franciaországi internáló táborokban töltött több mint fél évtizeddel is magyarázhatta, hogy életének nagy terveit, a lelkében dédelgetett remekműveket nem váltotta valóra, hogy ehelyett a pasz- szivitást választotta, inkább mások remekműveiben gyönyörködött. Már Kuncz Aladár regényének lapjain is ebben a hamleti pózban látjuk őt megjelenni, amelyet az ismételten előforduló „Németh olvas” mondat jelez. Persze ez a passzív maga-elhagyás, a kultúra puha, meleg takarójába burkolózás nem igazi lustaság volt, hiszen olvasmányairól rövid írásokban rendszeresen beszámolt, s így épp elég sokat dolgozott. Inkább csak annyi baj volt a tevékenységével, hogy nem mindennapi tehetségét kevés kivétellel elaprózta. Nagy feladatokba még másik kiemelkedő, tehetségét gyakran aprópénzre váltó barátjánál, Karinthy Frigyesnél is ritkábban vágott bele. Sajátos fásultságából nem segített felrázni őt az az újabb több mint fél évtized sem, amelyet igen rövid budapesti közjáték után bécsi, illetve berlini emig* Elhangzott 2005. október 15-én Celldömölkön, Németh Andor emléktáblájának avatása alkalmából. 4
