Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Molnár Miklós: Olyanok lettünk, mint a nyipandipandi
AZ EGYESÜLT NEMZETEKHEZ! VALAMENNYI ORSZÁG KORMÁNYÁHOZ! A GLÓBUSZ TUDÓSAIHOZ ÉS SZELLEMI IRÁNYÍTÓIHOZ! A DALAI LÁMÁHOZ! A RÓMAI PÁPÁHOZ! A MUSZLIMOK VILÁGSZÖVETSÉGÉHEZ! A JERUZSÁLEMI FŐRABBIHOZ! A MOSZKVAI FŐPÁTRIÁRKÁHOZ! A BILDERBERG-CSOPORTHOZ! A ROTARY CLUB, A LIONS CLUB, A DINERS CLUB, A VILÁGBANK ÉS A NEMZETKÖZI VALUTAALAP VEZETŐIHEZ! AZ ILLUMINÁTUSOK ÉS A SZABADKŐMŰVESEK NAGYMESTEREIHEZ! A legmagasztosabb erkölcsi megfontolások jegyében, az emberi szolidaritás legtisztább érzésétől és az egyetemes közjóra törekvő humanizmus sürgető parancsától áthatva ez úton is emlékeztetem bölcs és nemes gondolkodású Nagyméltóságtokat, hogy Hunniában hazugságokon, tévedéseken, félreértéseken és hülyeségeken alapul minden. Nagyméltóságtok oltalmát és segítségét kérem, mert ez így nem mehet tovább! Azokban az országokban, ahol a még elviselhető magyaroptrniumná 1 több a magyar, a többségi társadalom is fokozatosan elhülyül és szétzüllik. Az emberiség fejlődése és boldogulása érdekében haladéktalanul közbe kell lépni e gyalázatos, tűrhetetlen és közveszélyes állapot megszüntetésére, mielőtt a morbus hungaricus az egész glóbuszt megfertőzi és végromlásba sodorja! Egy leszázalékolt nyipandipandi 1 Pedig milyen pofonegyszerű lett volna: a kaparóművész bácsi eg}' helyes kis fogószerszámmal letépi a fejemet, a karjaimat meg a lábaimat, szépen kihasít néhány foszlányt a testemből - és volt Leona, nincs Leona... Tuti, hogy soha a büdös életben nem kérek tőled kenyeret, a kikapart diribdarabjaim- ból meg tök fincsi magzatpörköltet főzhettél volna a nagypapinak! ; Fehér Béla Banya című írása nyomán. 5 Krasznahorkai László Háború és háború című műve nyomán. 4 „Az istentelen hungárusok vágj' magyarok az egj'etlen népe ennek a törzsnek, mely a hódítók közé bejutott. ... Most szlávok, németek, oláhok és más népek közt az ország lakosságának kisebb részét alkotják, és évszázadok múltán a nj’elvükkel alig fogunk találkozni.” 1 Nietzsche közbekottyan: „A ’nemzet’ nem rés nata, hanem res facta, fura et picta: nem természettől fogva létező, hanem csinált, ötölt, pingált valami.” 20
